A valóság ötven árnyalata

A valóság ötven árnyalata

Én konzultálni miniszterelnök úrral - negyedik fejezet

2024. december 06. - RAIKON77

konzultacio.jpg

A felén túl is vagyunk. Láthatjuk, hogy milyen kiforrott, sziklaszilárd tényeken alapuló gondolatmenetből bimbózik ki a a szép, új gazdaságpolitikánk. A következő kérdésekben már költjük is a beáramló milliárdokat a nemzet felvirágoztatására. 

Hatodik kérdés - Munkáshitel fiataloknak

Már a kezdést is imádom, ahogy rá próbálnak vezetni minket “helyes” válaszra! “Vannak, akik azt gondolják, hogy nincs szükség újabb hitelprogramra a fiatalok számára, a Diákhitel elegendő.” Biztosan én járok keveset emberek közé, vagy rossz társaságba, de még senkit sem hallottam, hogy erről elmélkedett volna. De amúgy még sok is! Éppen elég baj, hogy hitelt kell ahhoz felvenni a fiataloknak, hogy diplomát szerezzenek! De legyünk reálisak, tekintsünk erre befektetésként. Mert egy tudás központú társadalomban, amelyet szerintem építenünk kellene, nekik ez meg kellene, hogy térüljön. Már ha azt építenénk. De mi nem azt! A vezetőség továbbra is összeszerelőüzemet akar csinálni az országból. Mondjuk, egy tudásalapú társadalomban, egy ilyen konzultációs baromsággal nem is lehetne szavazatot gyűjteni az biztos. 

De nézzük meg más szemszögből. A Diákhitel szerepe az lenne, hogy a felsőoktatásban részt vevő diák családjáról, egy kedvezményes hitel segítségével vegyenek le terhet. Ezzel esélyt adva a szélesebb rétegeknek, hogy diplomát szerezzenek. Az már, hogy ki, mire használja fel, természetesen egyéni döntés. A hitelt bárki felveheti, különösebb megkötések nélkül.

Ezzel szemben, a Munkáshitel, nem más mint egy adósságcsapdával történő röghözkötés. 4 000 000 Ft, kamatmentes hitelről beszélünk, tíz év futamidővel. Rossz hírem van, a mai magyar valóságban ezzel senki nem fog életet indítani. Egy lakás induló részletének is kevés, max tudnak venni rajta egy használt kocsit. De nem is ez a lényeg. Megint az almát hasonlítják a körtével. Mert ugye Munkáshitelt, szemben a Diákhitellel csak komoly feltételekkel kapni. Először is munkahellyel kell rendelkezni. Tehát van önálló jövedelmed, ellenben  Diákhitel esetében, maximum ösztöndíjad. Ami pedig még nagyobb különbség, hogy 5 évre röghöz kötnek. Tehát magyarországi munkahellyel, és lakcímmel kell rendelkezned. Úgy látszik nagyon kell az ember az kínai autó-, és akkugyárakba. Mert ugye Diákhitel esetében ilyen megkötés nincs. A magasan képzett, munkaerő, orvosok, mérnökök, informatikusok hadd menjenek csak külföldre isten hírével. Kinek kellenek? Csak a baj van velük. Ugye milyen érdekes hiánya a párhuzamnak? Tehát a válaszom, nincs szükség Munkáshitelre! Normális munkahelyekre, európai bérekre, kiszámítható életpályára van szükség. Akkor nem kell alamizsnával maradásra bírni az embereket. 4 000 000 Ft, visszafizetendő, 5 év itthonmaradás. Ausztriában a minimálbér 1 500 EUR. Jelenleg 615 000 Ft NETTÓ! Ha valaki a vendéglátásban helyezkedik el, kap szállást, ellátást, tizenharmadik, tizennegyedik havi bért. Egy év alatt félre tud tenni 4 000 000 Ft-ot, és nem kell visszafizetni. Nah, ez a különbség. 

Hetedik kérdés - Lakhatási támogatás

Ezt a kérdést bevallom szeretem. Nah nem azért mert végre egy jól megfogalmazott releváns kérdés, mert nem az. Hanem mert ez végre egy beismerés. Ha nem is túl őszinte. Olyan szinten sikerült ellehetetleníteni az utóbbi évek politikájával az emberek lakhatását, hogy már a cégeknek kell beszállnia ebbe is. Persze, Szép kártya, meg adókedvezmény lesz. Inkább rendes fizetések kellenének. Csak ennek útját állják a eddigi pontokban leírt, szándékos problémák. Már említettem a mesterségesen fújt ingatlan lufit, amely most robban az arcunkba. De még most is folytatják, nem tanulva belőle. A városok már megfizethetetlenek, most jöhet a vidék. Falusi CSOK, felújítási támogatás. Ott is felverik az árakat. Ez ám a segítség. De majd a cégek beszállnak. A gazdasági recesszióban. Sanszos, hogy így lesz. Esetleg csinálhatnánk, amit Kínában covid alatt. Aki dolgozni akar, beköltözik a munkahelyére. Nesze neked keleti nyitás. Kicsit lehet megint elkalandoztam, tehát vissza az alap kérdéshez. Ismét rendkívül életszerű a nyitókép, amivel  a hetes pont indul. “Vannak akik szerint a dolgozók lakhatásának támogatása a cégek érdeke, így a kormánynak ebbe nem kell beavatkoznia.” Már elnézést, de mi köze a munkahelyemnek, ahhoz, hol lakok? A cégnek az a dolga, hogy megfelelő bért fizessen nekem. Ha én a fiatalként a szüleimmel lakom akkor a cég adhat kevesebb fizetést mert megoldott a lakhatásom? Teljes agyrém. De persze, a kormány avatkozzon be. Eddig is olyan jól sikerült mindig. Pedig nekik valóban a feladatuk lenne, hogy a lakosság jólétét előremozdítsák. Ezért lettek megszavazva. Elvileg erre esküdtek fel. Csak hát ők eddig is megtettek mindent. Elég csak megnézni a Mészáros, az Orbán, a Szíjártó, a Lázár család ingatlan vagyonát. Tehát ők teszik a dolgukat, csak mi még nem kerültünk sorra. Szóval türelem! Már nem is számolom hány milliárd Forintot költöttünk el ezekre az elmés kérdésekkel. Talán majd a hajrában belehúznak még egy kicsit.

A bejegyzés trackback címe:

https://grayreality.blog.hu/api/trackback/id/tr718746334

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása