Bevallom töredelmesen, kicsit elmaradtam az elmúlt meccsek “elemzésével”, de majd most.  Tegnap ugye lezárultak a csoportmeccsek, így teljes képet láthatunk már a sorozatról. A rideg tények:

• 6 mérkőzés, 1 győzelem, 3 döntetlen, 2 vereség

• 4 rúgott, 11 kapott gól

• csoport stabil 3 helye

Igazából, ha azt nézem, teljesen reális számok. Ennyit tudunk, ebben a csoportban, ez volt az elvárható. Sőt.  És igazából, egy másik országban, ahol  nem nemzeti létkérdés a labdarúgás vége is lenne a történetnek. Csak mi nem egy másik országban élünk. Nálunk pedig a labdarúgás cirkusz (direkt nem a szórakoztatás szót használtam), politika, pénzmosoda. Ezek pedig jelentősen megbonyolítják a helyzetet. De miért is?

Mert olyan hazug, manipulatív közeget teremtenek, amely még az amúgy jó, és reálisan gondolkozó szakmabelieket is megront, nem is beszélve az egy országnyi becsapott szurkolóról. Ízekre lehetne szedni az elmúlt hat meccset, forgatva a tőrt a labdarúgásért rajongók szívében, de minek? Ugyanott topogunk amióta eszemet tudom. Ugyanaz a kupac bulls***t, csak mással  szósszal öntik nyakon.

A magyar labdarúgás almanachja megszámlálhatatlanul van telítve, “győzelemmel felérő döntetlenekkel”, “rosszul kijött lépésekkel”, eltékozolt “tehetségekkel”, és “na majd most pillanatokkal”. Mi hiányzik ezek mellől? Hát az eredmények. Mert azok valahogy nem jönnek. De miért jönnének? Régi mondás, hogy “a focit gólra játsszák”, mi pedig azokkal erősen hadilábon állunk. 6 mérkőzés 4 gól. 0,67 gól meccsenként! Frenetikus! Ezzel szemben kaptunk 11-et, mérkőzésenként 1,83. Közel hármas szorzó, negatív irányban. Most akkor mit is szeretnénk mi a jövőben? Merre tart a sokat emlegetett fejlődés? 

Nagyjából semerre. Az ominózus düsseldorfi zakó után, a maestro belátta, hogy nagyjából semmink nincs meg ahhoz a taktikához, amit rá akartak erőltetni a válogatottra, így visszatértünk az elmúlt években viszonylagosan működő, betoljuk a buszt a kapu elé, és bízunk benne, hogy a néhány kontrából rúgunk legalább annyi gólt, mint ahányat kapunk. Tíz évvel ezelőtt Dárdai Pál pont ugyanezt játszatta az akkori csapattal. Egy valami változott az elmúlt pár évhez képest, sajnos ez sem jó irányba. Ha megnézzük, hogy a 2020/21-es Európa bajnokságon ahol Portugália, Németország, Franciaország voltak a csoport ellenfeleink, milyen helyzetkihasználásunk volt, és most milyen van akkor azért elég beszédes eredményre jutunk. Három olyan csapat ellen, (világranglista top10, de majdnem top5) három gólt szereztünk a kontrákból, pedig a három meccsen volt összesen kb annyi helyzetünk mint tegnap a németek ellen. Ez pedig nem fér bele. Akcióból nem tudtunk eddig sem gólt lőni, és úgy néz ki, hogy már kontából, illetve rögzített helyzetből sem igazán. 

De ezzel nem is lenne semmi baj, hisz ennyit tudunk. Csak egyszer ismerjük már be. “Gyerekek, ez van, ennyire futi!”. Persze ezt nem lehet, mert mindjárt kérdőjelesek lesznek a fociba belapátolt közpénz milliárdok, és hát a onnantól a cirkuszra sem fog úgy nézni a nép. Így marad az a megoldás, hogy megmagyarázzuk az eredményeket. Nem szívesen bántom Szoboszlai Dominikot, mert alapvetően tisztelem, amit elért. De amikor azt olvastam ma, hogy az ő egy ponttal elégedetlen, akkor két dolog foglamazódott meg bennem. Az első, hogy miért nem rúgott mondjuk 3 gólt? Jah, hát mert közelében sem volt. A másik egy kicsit terjengősebb. Tőle, aki pontosan tudja, mert megtanították neki, ebben él, hogy egy olyan mérkőzésen, mint a tegnapi volt a németeknek, ahol a legjobbak pihennek, a legfontosabb, hogy ne sérüljenek meg, mert amúgy semmit nem számít nekik, a képességeik talán felét ha használják. Még így is volt, hogy 20 percig a félpályát nem tudtuk átlépni, és az eredmény után is mi futottunk, a 99. percig egészen. Mi lett volna ha olyan szinten fociznak, mint az első meccsen, vagy a hétvégén a bosnyákok ellen? Egy újabb méretes zakó. Mert az tökéletesen látszott, hogy amikor egy kicsit megpörgették a játékot, akkor azt se tudtuk hol vagyunk. Szóval kedves Dominik, minden tiszteletem mellett, ne legyél elégedetlen! Mint ahogy a szurkolók sem azok veletek. Ott vannak, buzdítanak, támogatnak titeket. És hát valljuk be, nem is várnak, de végképp nem is kapnak sokat cserébe. 

De most akkor, hogyan tovább? Jó kérdés, ha kiesünk az A csoportból, sokkal nehezebb helyzetbe kerülünk a továbbiakban, mert nehezebb kalapok jönnek majd a nagy tornák sorsolásakor, így veszélybe kerülhet a fejlődést oly hamisan igazoló EB szereplés is. Vili Orbán lassan kiöregszik a védelemből, és jó esllyel jobbat még évekig nem fogunk találni a helyére, de ettől még elveszítjük a legstabilabb védőnket. Ez pedig kapott gólokat fog jelenteni, melyeket ellensúlyozni gólokkal kellene, de hogyan, ha nincs senki aki begurítja a  pettyest a kapuba? Mert megbízható csatár poszton akkor kb a hiány, mint az Atacama sivatagban az esőnek. Sajnos bármennyire is kedvelem Sallai Roland játékát, el kell nekem is ismernem, hogy nem véletlenül nem tudott megragadni a bundás ligában, nem tud kiegyensúlyozottan jól teljesíteni, és hát a kapura is inkább veszélytelen, mint veszélyes. Szoboszlai Dominik egyrészt egyedül nem tudja megváltani a világot, másrészt, neki sem a fő profilja a gólvágás. Ennek ellenére lehet megérne egy próbát, hogy helyet cseréljenek Sallaival, hátha ő jobban használná ki a helyzeteket. A középpályánk sem mutat komolyabb fejlődést szűrni úgy, ahogy tud, gyors ellentámadásokat indítani is, de dominálni egy meccsen nem. Ha pedig komoly nyomásnak teszi ki az ellenfél, akkor inkább egy előretolt védősor szerepét tudja csak betölteni. Talán a kapus poszt továbbra is az egyetlen, ahol nem kell aggódnunk. Legalábbis pár évig még, a jelek szerint. 

Azonban ennél többet a magyar futballtól ne várjon senki. Leválthatjuk Rossit, építhetünk még 10-20 stadiont, de ettől a helyzet nem fog megváltozni. Amíg a közeg nem változik meg, addig az eredmények sem fognak. Szembe kellene végre nézni a tényekkel, kimondani őket, és alázattal viselkedni. A sportban ezek elengedhetetlen dolgok.

Nem, most nem arra gondolok, hogy Kovi újra berúgja a magyar felnőttfilmes ipart, vagy hogy piroslámpás ország leszünk. Ez ugye nem fér meg a végtelen keresztény erkölcsök mellett, kivéve annál, aki felszenteli a Karmelitát, de ez már lerágott csont, szóval nah. Egészen másról van szó. Arról, amikor már nem elegek az ellopható uniós milliárdok, a pályázati pénzek lecsapolása, az egymást követő korrupciós botrányok. Egy új, zseniális, bevételi forrást találtak a Főnökék maguknak, és ha ők valamit akarnak, akkor azt véghez is viszik.

Még ha a mi záróizmunkon keresztül is, de megcsinálják. 

Ugye az egész úgy kezdődött, hogy a lakosság egészségi állapota, időlten idők óta, nagyjából a zombiapokalipszissal vetekszik, Egészségtelenül táplálkozunk, élünk. Ez pedig probléma. Na nem azért mert kommunikációs szempontból megoldhatatlan feladat a közmédiának, azt mantráznia, hogy milyen jó a magyar egészségügy, hanem mert borzasztó terhet ró, az amúgy is egyre nehezebben csapolható költségvetésre, a betegekre fordítandó összeg. Ez pedig tarthatatlan. Természetesen ezt nem lehet kimondani, szóval marad a “mindezt a mi érdekünkben” szlogen.. Mert hát egy jó despota gondoskodik az alattvalókról. A lakosság érintett része azonnal felhördült, hogy “de jó lesz neki”, és már meg is kezdődött a kiskapuk keresgélése, jó magyar módra. Van aki jogi aggályok mentén indult el, csak jelzem előre, teljesen feleslegesen, míg a többség, a rendes szittya lovasíjász, örökforradalmár utat követve, már keresi a szakembereket, akik kiállítják majd az igazolásokat vizsgálat nélkül, haveri, vagy akár némi ellentételezés fejében.

De kicsit nézzük meg ezt a  szakma szemszögéből is. Látom magam előtt a felszaladt szemöldökű korházi személyzetet, akiken azonnal végig szalad információ, és már generálja is a kérdéseket. De ki, mikor és hol fogja elvégezni ezt a “pár” vizsgálatot??? Kis butusok. Miért kérdeznek ilyen csacskaságokat? Csak azért mert a kórházi várólisták, konvergálnak a végtelenhez, a szakemberhiány miatt osztályokat, sőt kórházakat  zárnak be, és nincs pénz a legalapvetőbb felszerelésekre se (tapasztalatból hallottam)? Hát mióta probléma ez? Egy tollvonással rázúdítanak, az amúgy is roskadozó rendszerre, kétévenként 2,6 millió embert vastagbéltükrözésre, 1,4 milliót mammográfiára, és háromévente 2,6 milliót méhnyakrákszűrésre (a megadott korok szerinti lakosságszám a KSH szerint). Hát olyan sok ez? Dehogy. Persze a cél nemes, támogatandó, fontos az egészség, a vezér oltalmaz minket. 

Amikor ezt először hallottam barátoktól, két okból is nyugodt voltam egyrészt még nem vagyok abban a korban, másrészt pedig tudtam, hogy erre a magyar egészségügy nem képes. Ekkor mutatott rá egyik barátom, hogy létezik ám magánegészségügy is a világon. 

Ezzel meg is érkeztünk a lényeghez. Aki az Észak-Korea 1-es csatornán túl is követi a híreket, láthatta, olvashatta, hallhatta, hogy nem is olyan rég kormányunk bevezetett egy új fogalmat az egészségügyben. Közfinanszírozott magánegészségügy. Zseniális! De most komolyan. Még az elnevezés is mintha a korrupció szinonimája lenne. Azonban először is nézzük meg, mit is jelent ez? Egyszerű, eddig ugye ha valaki elment magán egészségügyi intézménybe, akkor azt ő a saját kis zsebéből kifizette. Már ha futotta rá ugye. De azért azt még a Főnökék se mernék megkockáztatni, hogy a kötelező szűréseket saját zsebből fizettessék ki az alattvalókkal, így kitalálták, hogy a kiszervezett szűrővizsgálatokat, a TB téríti, az azt elvégző intézménynek. Tehát a mi befizetett adónkat (TB járulék), szépen kicsempészik a magánszférába, és így el sem kell lopni, mert ott már úgy hívják, hogy osztalék. Az pedig merő véletlen nyilván, hogy az év elején érkeztek az első hírek arról ,hogy Mészáros Lőrinc, nemzeti polihisztor, a magánegészségügyben kezdett terjeszkedni, és sorra tarolja le, vásárolja fel a szegmens cégeit. Remélem még megvannak a fenti számok. Éves szintem átlag 3 millió vizsgálat.Jelenlegi árak alapján (Microsoft copilot kereső szerint) egy vastagbéltükrözés 100.000,- Ft körül indul, egy mammográfia 30.000,- Ft körül, egy méhnyakrák szűrés 10.000 Ft magasságában. Ez alapján ez egy évi szinten közel 100.000.000.000,- Ft értékű piac. Alsó hangon, most. Mert van egy olyan érzésem, hogy ha azt a TB felé számolják majd el nemzeti szűrőpontok, akkor ennek a többszöröse lesz. A rendszer tehát összeállt, pillanatok alatt összedobtak a srácok maguknak egy újabb közpénzszivattyút. 

Arra természetesen nem terjed ki egyenlőre a szabályozás, hogy mi lesz azokkal, akiknél a szűrések során találnak is valamit. Mert ugye tök jó, hogy kiszűrjük, de ki fogja kezelni majd? Mert attól, hogy Lőrinc gömbőcke jóllakik, a magyar egészségügy továbbra is az összeomlás határán túl táncol majd. Az alaphelyzet nem fog változni. A kórházi várólisták nem rövidebbek, hanem még hosszabbak lesznek, szakember sem lesz több, sőt miután jól fizetett helyek jönnek majd létre a magánszférában, valószínüleg kevesebb lesz, és miután a befizetett adóforintok is a magáncégek számláján fognak kikötni, nem lesz jobb a helyzet a kórházak felszereltsége szempontjából sem. 

A konklúzió tehát megint ugyanaz. Mi, akik a számlát fizetik, akiknek hátsójában csattan az ostor, mi még nehezebb helyzetben leszünk, még kevésbé fogunk megfelelő szintű ellátáshoz jutni. Akik pedig az egészet kitalálták, és zsebre teszik belőle pénzt, továbbra is járnak majd a méreg drága külföldi intézményekbe kezeltetni magukat,mert ők megengedhetik maguknak. 

Kedves LMP!

Segíteni szeretnék a magyar valóság megértésében, mert úgy látom, hogy elképesztő módon nem sikerül. Persze nem csak Önöknek, hanem kb. az összes ellenzéki pártnak sem. Pedig nem akkora megfejtés ám. Csak le kell ereszkedni a tömegek által értelmezhetetlen politika zöldre festett elefántcsont tornyából, és megpróbálni az átlag szavazókhoz szólni, velük kommunikálni, az ő problémáikra fókuszálni. De miért is kezdtem bele ezen írásomba? Mert tegnap olvastam, egy cikket, mely szerint ismételtem hatalmas öngólt készülnek lőni maguknak. Egy cikket, mely tökéletesen tükrözi, hogy mennyire a magyar realitáson kívüli világban szeretnének politizálni, hogy mennyire nem értik ezt az országot, és benne élő embereket. Pedig csak szólok, ők a szavazók! Őket kell képviselni, az ő gondjaikra kell megoldást találni, és tetszik, nem tetszik, a kedvükben járni. Mert ugye a legjobb politikai program sem ér semmit, ha nincs támogatottsága. 

De mire is gondolok konkrétan? Arra a tervezetre, melyben Önök a polgármesterek fizetését szeretnék megemelni. Bámulatos, minden elismerésem, hogy ezt a tömegeket érintő problémát a zászlajukra tűzik, és beleállnak a harcba. Komolyan mondom, még az érvelésüket is megértem. Azt is, hogy a helyzet, melyet orvosolni szeretnének valóban groteszk. De, és most jön az a rész, ahol nagyon kellene figyelniük, valóban most kell ezzel foglalkozni? Egy ellenzéki pártnak kell ezt kezdeményeznie? Ez nem az az ország. A magyar emberek szemében a politikusok fizetésének emelése vörös posztó. Az ok pedig rendkívül egyszerű. A többségük hónapról hónapra él, jelentős részük szegénységben. Maguk pedig azoknak az embereknek a fizetését szeretnék felemeltetni, akik őket sarcolják. Gratulálok! Hihetetlen népszerűségre fognak szert tenni. Nem hiszem el, hogy nem találtak ebben az országban más igazságtalanságot, mint, hogy Gary Christmas főpolgi úr, kevesebbet tesz zsebre, mint egy parlamenti képviselő. Tudom hihetetlen lesz, amit most írok, de a minimálbérből élő tömegek ezt pont telibe ***ják. Ráadásul teljes joggal. Abban az országban, ahol a kormányzó erő 14 éve veri Önöket tönkre választásról választásra, még mindig nem értik, hogy működik a politika. Azon is csodálkoznak, hogy jön valaki, még ha sok kérdőjelet is vet fel a személye, aki felemeli a hangját a regnáló rezsim ellen, sőt mer belerúgni, pár hónap alatt több szavazót szerez, mint az összes ellenzéki párt, köztük Önök is. Ennyire nem értik mi lenne a magyar választók igénye??? Vagy talán nem is akarják. Bármelyik is az igaz, a végeredmény ugyanaz lesz. Bukás. Mondok egy példát, mivel lehet népszerűnek lenni, egy a gazdaságban “árérzékeny piacnak” titulált országban. Kezdeményezzék azt, hogy amíg vészhelyzet van, háborús infláció, energiaválság, és hasonlók, a politikusok bérét fagyasszák be. Persze ez nem lesz túl népszerű a képviselőtársak körében, és polgármesterek fizetését sem emeli meg, de a szavazók azt fogják látni, hogy van egy politikai erő, aki empátiával viseltetik irántuk, hogy van valaki, aki nem a maga boldogulását teszi az első helyre. Marketing szempontból jó ám! Ráadásul, minden politikai erő aki leszavazza az Önök kezdeményezését magyarázkodhat a szavazóinak, miért is tette. Szegény polgármesterek pedig valahogy, csak meg fognak élni a fizetésükből addig is. Pláne, ha nézzük költségtérítéseiket, bizottsági tagságokért kapott illetményeket, melyek kiegészítik azt. Arról nem is beszélve, hogy minden polgármester önként jelentkezett a posztra, tehát szerette volna azt, gondolom a bérezéssel pedig tisztában voltak, tehát nem értem az időzítést tényleg. Kis türelmet kérnék még tőlük, sajnos vannak szélesebb tömegeket érintő gondok az országban. Talán ha túl leszünk az oktatási rendszer, az egészségügy, és az emberek megélhetésének rendbetételén, jöhetnek ők is. Az pedig, hogy ez mikor lesz meg, nagyban az Önök munkáján múlik!

Ott hagytam abban előző agymenésem, hogy próbáljunk meg a földön járni ha fociról van szó, hogy ne érjenek túl nagy pofonok minket. 

Jelentem, ez legkevésbé sem sikerült! 

Ugye a  düsseldorfi megalázó verés után, jött a hazai meccs Bosznia ellen. Ez volt előreláthatóan a legkönnyebb meccs (leggyengébb ellenfél, hazai pályán) a csoportban. Jöttek a fogadkozások, a statisztikák, elemzések, melyek mind-mind kedvezőek voltak. Még az is előkerült, hogy a nagy pofonok után a múltban általában jó eredmények születtek. Mindenki, várta, bízott, akarta a javítást. Ami hát, hogy is mondjam, nem sikerült. Szerintem. Mert, hogy mások szerint igen. Kezdjük az örök klasszikussal, “ez egy győzelemmel felérő döntetlen volt”.  A maestro elégedett volt a fiúkkal, domináltak, párharcokat nyertek, letámadtak, helyzeteket alakítottak ki. Szóval az irány jó, a fejlődés látható, minden a legnagyobb rendben. Szerintük.

Azonban a valóság az, hogy nem nyertünk. Gólt se tudtunk rúgni. Igaz nem is kaptunk, pláne ötöt. Ez fejlődés? Dehogy. A legkevésbé sem. Miért vagyok ilyen igazságtalan? Egyszerű. Ez fejlődés lenne, ha az ellenfél Hollandia lett volna. De nem ők voltak. Végképp nem a németek. Tehát a két meccset összevetni komoly megtévesztés. Németország jelenleg a 13. helyen tanyázik a világranglistán, Bosznia a 75. Nyilván ez nem egy teljesen pontos erősorrend (amúgy mi a 32.), de azért laikus számára is értelmezhető a különbség a két ellenfél között. Az pedig nem egy nagy megfejtés, hogy gyengébb ellenfél ellen, könnyebb jól játszani. Vagy ahogy mondani szokták, “mindenki úgy tud játszani, ahogyan hagyják”. Tehát a nálunk erősebb ellenfél tönkre vert minket, a nálunk sokkal gyengébb ellenfelet pedig hazai pályán se tudtuk megverni. Most akkor hol a megnyugtató fejlődés? Sehol. Javaslom, hogy a válogatott játszon egy meccset a Pongó-Pongó szigetekkel, jó eséllyel Anunuékat gólokkal verjük majd, és máris teljes lehet a boldogság, mert a fejlődés határtalan. De hát miért is lennénk elégedettek? 14 meccses veretlenségi sorozatunk volt. Ez sem elég? Az a baj, hogy az utolsó öt meccsen összesen kettő egész gólt sikerült rúgni,mellé pedig tízet kapni. Ez 0,4 rúgott gól meccsenként, és 2 kapott. Fergeteges, de főleg megelégedettséggel eltöltő statisztika. De jó az irány! Ez a lényeg. Mondjuk, az, hogy a legutóbbi meccsükön, Németországtól kikapó Hollandok lesznek a kövi ellenfelek, annyira nem nyugtat meg. Mert ha ellenük is ezt a feltolt, nyomás gyakorló stratégiát fogjuk erőltetni, akkor lehet Düsseldorf vissza fog köszönni, csak most Budapesten. Annyi szerencsénk lehet, hogy a hollandok általában rosszabbul használják ki a helyzeteiket, mint a németek. De most sajnos kell nekik is a győzelem azért. Persze ha kikapunk egy, vagy két góllal, az továbbra sem szégyen, csak nem is fejlődés. Ellenben ha utána kikapunk, vagy döntetlenezünk Boszniában, az már kudarc kategória. Nyilván hangzatos magyarázat lesz rá, mint legutóbb is. “Nem volt jó a kommunikáció a pályán”. Mi van?  Zavarták a németek a fiúkat a beszélgetésben? Vagy futva nehéz társalogni? A mai csúcsfutballban, ahová szeretnénk magunkat pozicionálni mi is, úgy rúgják a labdát sokszor a csapattárs irányában, hogy oda se néznek, mert nincs rá idő, de tudják hogy ott kell lennie. Automatizmusokra van szükség, mert láttuk mit tesz egy gyorsabb csapat velünk. Mi meg beszélgetni szeretnénk??? Ne már! Az egészben a legjobban azt sajnálom, hogy Rossi is leért annak pöcegödörnek az aljára, melyet magyar labdarúgásnak csúfolnak, és már tőle se várható az a racionalizmus, objektív helyzetértékelés, amiért én nagyra tartottam. De az irány jó! Jöjjenek a tulipán árusok! Ott majd kiderül.

Én lenni russzofób!!!

Kiderült, ilyen is van, sőt én is az vagyok. De mitől is váltam azzá? Jó kérdés. Soha semmilyen vitám, konfliktusom nem volt orosz emberekkel, sőt ha nem is közeli, de még ismerősöm is van, aki orosz. Tehát akkor, hogy lettem mégis az? Megpróbálom most itt, egy kis agymenés során kideríteni.

Az első ok, hogy baloldali gondolkodású vagyok, tehát libsi, tehát eubérenc, azaz háborúpárti. Igazából ez gyorsan ment. HÁBORÚPÁRTI! Érdekes megnevezés, különösen attól az oldaltól, akik jogosnak tartják azt, hogy Oroszország megtámadhat bárkit, mindenféle mondvacsinált okok alapján. Ja igen, azt se felejtsük el, hogy ebben a logikában, nem az kezdi a háborút, aki megtámadja a szomszédját.  Sőt, tovább megyek, Oroszország nem is áll háborúban Ukrajnával. Ők csak védekeznek. Zseniális kommunikáció. Mert, mint azt tudjuk, ehhez a, most akkor nem is tudom minek nevezzem, mert ugye, aki segíti Ukrajnát az háborúpárti, de Oroszország nem áll háborúban. Akkor most milyen háborút pártolok? Nem tudom, csak én érzem a logikai bukfenceket? Na mindegy, nevezzünk cári sztárboxnak. Tehát ezt a cári sztárboxot nem Oroszország, és szövetségesei robbantották ki, hanem az USA fondorlatos mestertervei. Ez ugye a napnál is világosabb. Mert hát a béke zászlaját hordozó Oroszország, sosem támadna meg más országot, vagy avatkozna annak belügyeibe. 

Hoznék erre néhány példát a közelmúltból:

• 1992. Transznisztriai háború

• 1994-1996. első Csecsen háború

• 1999-2009. második Csecsen háború

• 2008. Grúz háború

• 2014. Krím fegyveres annexiója

• 2015. szír polgárháború

• 2020. Belorusszia megszállása

• 2022- cári sztárbox

Ez ugye maga a békepártiság mintapéldája. 30 év alatt több 15 évnyi háborúskodás. Ebből kitűnően látszik az, hogy Oroszországot legalább olyan nehéz háborúba rángatni, mint a kandúr macskának a tüzelő nőstényre másznia. De ne feledkezzünk meg az USA fondorlatairól. Mert kinek másnak is állhatna érdekében ez az egész. Csak, és kizárólag nekik. Miért is? Két éve halljuk azt, hogy mert így el tudják adni a felesleges és drága palagázukat. Ez amúgy igaz is. Illetve az is az ő érdekük, hogy Európa gyengüljön, és még inkább tőlük függjön. Azért ez már véleményes. De maradjunk a gáznál. Ha ez a bizonyíték az USA ellen, akkor azért ne feledkezzünk meg Norvégiáról, Azerbajdzsánról, az Opec országokról, Törökországról, Horvátországról. Ők mind, mind profitálnak, nem is keveset. De ugye ők sosem csinálnának ilyet, tehát az USA volt! Az az USA, aki évtizedek óta először szembesül azzal a lehetőséggel, hogy elveszti vezető pozícióját a világon, Kik fenyegetik? Olyan országok próbálják meg ingatag szövetség árán letaszítani őket a trónról, mint Kína, Oroszország, Irán, Észak-Korea, Szaúd Arábia, stb. Ha nekik sikerül egy komoly szövetséget kiépíteni, amely azért nem lesz egyszerű, ha a tagokat nézzük, van is mitől félnie Amerikának. Itt csatolnék vissza Európa meggyengítésének mestertervéhez, ha valami most borzasztóan nem időszerű lépés, akkor a legerősebb szövetségesed tönkretétele. De az USA volt! Nemrégiben hallottam egy új teóriát, lehet a palagáz már uncsi, vagy nem elég izgalmas, már ennél mesteribb fondorlat áll Amerika részéről az egész mögött. Ki akar robbantani egy világméretű konfliktust, hogy utána egy második Marshall tervvel újra tőlük függjön mindenki. Káprázatos eszmefuttatás! Pár apró bökkenő van benne azért, akik felfedték ezt a fondorlatot, meg vannak arról győződve, hogy a Nyugat nem nyerheti meg ezt a konfliktust, mert gyenge, nem felkészült, túl bürokratikus, és hát túl liberális. Azonban a Marshall terv idején, a szövetségesek megnyerték a II. világháborút. Kvázi győztesek voltak, akik egy újjáépítési terv keretében amerikai kölcsönből indították újra elpusztított európai országokat (már aki kért belőle). De vesztes helyzetből, hogy is fog ilyet tenni Amerika? Ez kb. olyan mintha annak idején Németország akarta volna finanszírozni a Masrhall tervet. Szóval ez itt megint logikai buktatók teljes útvesztője, de az összeesküvés elméleteket szerető emberek imádják biztosan. 

De ha most ezektől elvonatkoztatunk, nézzük meg ki profitált a legtöbbet a konfliktusból. 

Van egy ország Oláh Ibolya után szabadon), aki, a szankciók hatására szinte egyedüli technológiai beszállítója lett Oroszországnak. Aki most nyomott áron veszi meg tőle a nyersanyagokat és energiahordozókat. Aki a megemelkedett nyugati árak miatt, elárasztja az általában gyengébb minőségű, de olcsó termékeivel a világot. Aki jelenleg, ennek a konfliktusnak minden gazdasági aspektusán keres. Azt se feledjük, hogy Ukrajna megtámadása előtti napokban, pont ebben az országban vendégeskedett a cárevics. Melyik ez az ország? Hát Kína. Aki pontosan az új vezetője szeretne lenni világunknak. De ugye ez csak logikus magyarázat. Nincs benne semmi háttérhatalmi összeesküvés. 

Másik nagy kedvenc érvelésem, hogy Amerika azért robbant ki mindig új fegyveres konfliktusokat, mert el kell használnia a legyártott fegyverarzenálját. Ez ugye egy egész könnyen védhető érv.  Itt az oroszbarát hangok azonban újabb logikai csapdába esnek, ráadásul duplán is. Hozok két állítást, az első, hogy a Nyugat nincs felkészülve, egy Kelet elleni fegyveres konfliktusra, üresek a fegyverraktárak. A másik, hogy a Kelet nem akart háborút, őket csak provokálták. Na akkor nézzük ezt. Ha a Nyugat gazdasági érdekből robbantotta ki ezt a konfliktust, akkor miért üresek a fegyverraktárak? Hát nincs mit eladni srácok! A másik, ha az fegyverkezik aki háborúzni akar, akkor miért Kína, Oroszország, Irán, és Észak-Korea önti a pénzt a fegyverkezésbe, és nem a Nyugat? Mert ugye ezek az országok óriási pénzeket költenek haderő fejlesztése. Természetesen a béke nevében igaz? 

Na most már kínafób, iránfób, és Észak-koreafób is vagyok. De ne legyünk azok, sőt játszunk el a gondolattal, hogy az fog történni, amiért az oroszbarát oldal szurkol. Vesszen az USA, az EU. Nyerje meg most játszásiból a Kelet a világvezetői posztot. Mi is fog történni akkor velünk? Vagy a világgal? Kína ugye egyértelműen az élre áll. Mert tetszik, vagy sem, Oroszország már a csicskája lett. Az európai ipar meg fog szűnni, mert Kína legyárt mindent.  Nyersanyagunk nincs, nem tudjuk eladni. Ráadásul nem fogják a nyertesek hagyni, hogy a Nyugat újra erőre kapjon. Miből fogunk élni? Lehetünk majd esetleg a szép új világrend napszámosai, és disznópásztorai. Ugye milyen szép jövőkép? Srácok, kapjatok a fejetekhez, annak az oldalnak még annyira sincs ránk szüksége, mint a jelenleginek. Most jók ,vagyunk, haverok vagyunk, persze. Mert eljátsszuk a trójai faló szerepét. De semmi többre nem vagyunk hivatottak. 

Persze nem kötelező nekem hinni, én se tudok mindent közel sem. Jövőbe látó képességem sincs. De mutasson nekem valaki egy olyan esetet a történelembe, hogy egy hódító megállt a hódítással amíg nyerésben volt. Vagy egy olyan esetet, hogy két vezető hatalom békében tudott egymás mellett élni és fejlődni hosszabb távon. Mert én nem tudok. De most mégis ezt akarják elhitetni velünk. Hogy Oroszország megáll Ukrajnánál (ahogy tette a Krím után is), illetve hogy létezhet bipoláris világrend, békés egymás mellett élésben, egymást segítve, barátságban (a Brics  hivatalos célkitűzése szerint). 

De akkor miért is vagyok russzofób? Mert inkább hiszek az egyszerű magyarázatokban, a történelmi mintákban, mert úgy érzem, hogy a jelenlegi világrend inkább kedvez nekünk, mint amit helyette ajánlanak. Mert hiszek abban, hogy a háborút az kezdi, aki leadja az első lövést. Ha ez azt jelenti, akkor az vagyok. De ha azt, hogy bármi bajom lenne az orosz néppel, akkor kikérem magamnak!

Szombat óta mennek a találgatások, hogy mi is történhetett Düsseldorfban? Olvastam cikkeket, hallgattam riportokat viszonylag nagy számban, melyek különböző aspektusokból próbálták megfejteni az eredményt. Ami nekem kicsit furcsa volt, hogy sehol sem éreztem azt, hogy a józan paraszti ész, illetve a rideg tények mentén indultak volna el. Pedig szerintem, ha azok alapján nézzük, akkor egyszerű a magyarázat. 

Igazából semmi. Kikaptunk egy nálunk klasszisokkal erősebb csapattól. Mert tudom, hogy futball imádó nemzetünknek fáj, és nem is igazán illik ezt idehaza kimondani, de nagyon nem a mi súlycsoportunk a német válogatott. 

Miért állítok ilyen eretnekséget? Mert ezek a tények. Ha összehasonlítjuk a két keretet, akkor teljesen egyértelmű a különbség. A mi 11 játékosunkból, talán 2 férne be a németek keretébe. Ez pedig azt jelenti, hogy a csaptuk több mint 80 százaléka, gyorsabb, képzettebb, technikásabb, játékos, akik nemzetközi terheléshez vannak szokva. Persze lehet jönni a csapategységgel, meg összetartással, meg minden ilyen hangzatos marketing szlogennel, de nem változtat a tényeken. Innentől kezdve az eredmény attól függ, hogy mennyire tudják ezt kihasználni, Illetve, hogy mennyire akarják.

Mert ez a másik óriási csapda, amibe belesétáltunk. Ugye ott a sokat hangoztatott 14 meccses veretlenségi sorozat, a nagy csapatok elleni jó eredmények (angol, német, szerb, francia), a rendszeressé vált EB szereplés. De kicsit boncolgassuk ezeket.

Kezdjük talán azt EB-vel. Zsinórban 3 kontinenstornára jutottunk ki, ami önmagában hatalmas eredmény, ha azt nézzük, hogy 1986 óta nem jártunk nemzetközi tornán. De nézzük meg, hogy alakult ez így. Az emberek nagy többsége nem veszi figyelembe, a többiek pedig inkább hallgatnak gondolom róla, hogy azóta jutunk csak ki amióta 16-ról 24 csapatosra bővítették a mezőnyt. Ez egy borzasztóan fontos adat pedig. Mert ez nem történik meg, se 2016-ban, sem pedig 2020-ban (tudom 2021, köszi covidka) se jutottunk volna ki. Tehát így nézve nem mi fejlődtünk, hanem lejjebb tették a lécet, jelentősen. Az idei Eb azért más, mert ide a selejtező alapján, kijutottunk volna egyenes ágon is valószínűleg. De itt is van egy csapda. A selejtező csoportba kevesebb erős ellenfelet kaptunk, mert a nemzetek ligája sorozatban jól szerepelt a válogatott, így magasabb kalapból sorsoltak minket, tehát nem voltak top csapatok, csak egy legfeljebb erősnek nevezhető ellenfél. Ráadásul az egy erős ellenfél, Szerbia, is jelentősen alulteljesít az utóbbi években. A jó nemzetek ligája szereplést is érdemes megvizsgálni kicsit tüzetesebben. Három ellenfelünk volt, Anglia, Németország, Olaszország. Az első kettő ellen egy-egy kiemelkedő győzelem, és egy-egy jónak számító döntetlen. Ez eddig ugye szépen néz ki. Azonban az olaszok oda-vissza teljesen símán vertek minket, pedig papíron a leggyengébb csapat a hármasból. Nemhogy gólt nem tudtunk rúgni, momentumunk nem volt a két meccsen. Viszont ők voltak az egyetlen csapat, aki nem ment abban az évben rendezett VB-re. Tehát nekik nem kellett tartalékolni, vigyázniuk a sérülésekkel, sőt bizonyítaniuk kellett a rossz VB selejtezők után. Azért érdekes összefüggések ezek. Miért fontos ez? Mert ha nem az első két kalapból húznak minket, hanem a szokásos harmadik, vagy esetleg negyedikből, Máris kapunk minimum még egy klasszis ellenfelet, így lehet csak második, vagy harmadik hely jön össze a csoportba , és ismét kikerülünk egy pillanat alatt a legjobb 16 csapatból, tehát ismét nem látszik a fejlődés. 

Itt át is térek a nagy csapatok elleni jó szereplésre, mert az előbb már érintettem. Ha megnézzük hány meccset játszik egy angol, vagy német játékos egy szezonban, akkor látjuk, hogy közel kétszer annyit, mint egy magyar válogatott, mármaki stabilan játszik a saját csapatában. Főleg ha VB is van az évben, amire mi nem járunk továbbra sem (talán ha itt is felbővítik a résztvevők számát 64-re), ami minden játékos talán legnagyobb álma, elég egyértelmű, hogy egy sorozat, amely számukra tét nélküli, a hátuk közepére se hiányzik. Plusz terhelés, sérülés veszély, időpocsékolás. A mai csúcsfutball teljesítmény kényszere mellett pedig ha egy meccsnek nincs tétje, akkor a játékosok nem is fogják komolyan venni. Ez történt a nemzetek ligájában. Ezt igazolja az is, hogy az otthon elszenvedett 4-0-ás “kiütés” után, nem történt semmi Angliában. Nem kerültek ki játékosok a keretből, nem bukott meg a szövetségi kapitány. Kaptak kis dorgálást a sajtóban, de semmi több. Persze ott vannak a EB csoportmeccsein elért döntetlenek is melyek szintén szép eredmények magukban, nekünk. Viszont nem érnek továbbjutást. Azt pedig már régóta tudjuk, hogy a nagy tornáknak nem az elején kell kiemelkedően teljesíteni (talán csak a spanyoloknak nem szóltak erről). A franciáknak és a németeknek jó volt a döntetlen akkor? Továbbjutást ért? Igen. Igazából ennyi. És azt se felejtsük el, hogy ezeken a meccseken közel 100 % feletti helyzetkihasználásunk volt, ami nem jó eséllyel nem tartható fenn hosszú távon. Ott volt a 2016-os EB. A csoportban bravúros döntetlen Portugáliával, szinte minden gólunk szerencsés, megpattanó labda volt, de elég volt nekünk és a CRonaldoéknak is. Aztán jöttek belgák. Kieséses szakasz, van tétje a meccsnek. Sima 4-0, ráadásul Hazardék még igazán meg sem izzadtak. Hatalmas különbség. 

Tehát ha ezeket nézzük, az utóbbi évek sikerei, rendkívül megtévesztőek voltak a magyar válogatott erejét nézve. Nyilván ehhez kellett a hazai közeg és sajtó is, amelyek túlmisztifikálták, a realitástól teljesen elrugaszkodva kezelték a válogatott erejét és fejlődését, ahogy a teljes magyar futball fejlődését is. És ilyenkor borzasztóan fájdalmas ha beköszön a valóság. Pedig az előjelek megvoltak, Svájc leiskolázott minket, és németek is simán vertek minket az EB-n. Az is egy rendkívül figyelemfelkeltő dolog, hogy nálunk papíron gyengébb, vagy hasonló erejű csapatokkal rendre szenved a válogatott, lásd a tegnapi mérkőzést. Mert a bosnyák válogatott nagyjából azonos erőt képvisel a játékosállomány alapján, mint a magyar. Mindenki azt várta, főleg Düsseldorf előtt, hogy őket oda vissza verjük majd biztosan. Ennek ellenére nem ez történt. Jobbak voltunk mezőnyben? Talán. Voltak helyzeteink? Voltak. De nem kijátszott helyzetek, és főleg nem ziccerek. Szögletek, szabadrugások, lecsúszott lövések utáni próbálkozások. De nem kidolgozott helyzetek. 

És talán megérkeztünk a 0-5 szinte egyetlen szakmai okához. Ez pedig a taktika, amivel felmentünk a pályára. Rossit egy alapvetően jó kapitánynak tartok, aki ráadásul próbál a realitás talaján maradni, pedig ez borzasztóan nehéz a magyar futballban. Pont ezért nem értem, hogy miből gondolta azt, hogy az általa vezetett válogatott képes lesz magasan védekezve,  nyomást  gyakorolni a németekre. Már bocsánat, de ez röhej. Írok pár csapatot, akik ezt a taktikát játsszák, hogy mindenkinek világos legyen miről beszélek. Manchester City, Liverpool, Arsenal, Barcelona, Bayern München. Nagyjából a világ legerősebb kereteivel rendelkező klubok. Miből gondolta bárki is, hogy ez a nekünk megfelelő taktika? Pláne a németek ellen. Mert még San Marino ellen csak csak. De egy nálunk gyorsabb, képzettebb, tehetségesebb játékosokból álló csapat ellen maga az öngyilkosság. A németek pedig köszönték szépen, és csináltak egy örömfoci estet maguknak, és a közönségnek. Mi pedig csóváljuk a fejünket, hogy mi volt a baj. Nagyon egyszerű, Kapus poszton úgy ahogy ,jók vagyunk, Gulácsin nem múlott semmi. A védelmünk viszont már alkalmatlan erre a taktikára, mert nem tudja kezelni a gyorsan játszó támadókat. A középpályán se jobb a helyzet, sőt minden szempontból rosszabb. Nincsenek, klasszis szűrőink, fáradhatatlan  védekező játékosaink, akik leveszik a terhet a védelemről, és korán megakasztják az ellenfél támadásait. Ellenben előre felé se tudnak úgy segíteni, ahogy kellene, mert irányító, szervező, gólerős középpályásunk sincs. Talán még elől lenne a legkevesebb baj, ott van Szoboszlai, Sallai. De sajnos ketten nem tudnak feltörni egy védelmet, főleg egy felállt védelmet. Varga Barnabás pedig hiába érzi kaput, egy jó centerhez méltóan, kellenek neki a ziccerek, amiket befejezhet. De ezek nincsenek megteremtve, az eddig leírt hiányosságok miatt. 

Nem értem Rossit. Ő, Dárdai, és Storck, akik az utóbbi évtizedekben sikereket tudtak felmutatni a válogatottal, mind ugyanarra építettek. Zárt, egymást segítő, fegyelmezett védekezés, és ha van rá lehetőség gyors kontra. Ehhez talán még meg is van a keretünk (még ha össze is kellett igazolni). Amit viszont játszani szerettünk volna, nincs semmink. Nem azt mondom, hogy így nyertünk volna, de mennyivel más lenne egy 2-1 mondjuk, mint az 5-0. 

Szóval mi történt Düsseldorfban? Szembejött a valóság egy száguldó tehervonatként. A tehervonat pedig gázol, esetünkben 5-0-ra. Nincs itt semmi komoly megfejtés, ez a realitás a két csapatot nézve. Lehet ezen kozmetikázni, de eltüntetni nem. És nem is kell! Csak fogadjuk végre el, hogy jelenleg a futballban itt van a helyünk. Mutatom, hogy kell. A jelenlegi nemzetek ligája csoportunkban rajtunk kívül ugye három csapat van, Németország, Hollandia, Bosznia-Hercegovina. Itt nekünk a harmadik hely már egy reális jó helyezés. A második már bőven bravúr kategória, az első pedig vágyálom. Ennyi. Sőt, ha továbbra is ezt a taktikát akarjuk erőltetni, akkor a negyedik hely sem kizárt. Nem szégyen kontrázni, még a Real Madrid is szeret. Amíg egyetlen egy darab nemzetközi top csapatban játszó játékosunk van, addig ne várjunk többet. Legyünk fegyelmezettek, harcoljunk, tegyünk meg ami tőlünk telik. Egyszer egy edzőm azt mondta, igaz más csapatsportban, de szerintem pont olyan érvényes a focira is, “Ha gyorsabb az ellenfeled, legyél ügyesebb és okosabb, ha ügyesebb akkor legyél nála gyorsabb, így van esély. De ha ügyesebb és gyorsabb, akkor ki fogsz kapni.”  Szóval ismerjük el mások tudását, legyünk tisztába a sajátunkéval, és ne hazudjuk magunkat többnek. Akkor nem lesznek ilyen kellemetlen kérdések időről időre. 

Nem tehetek róla, talán az elvetemült liberális iskolarendszer, vagy egyszerűen csak az egykori tanáraim tehetnek róla, akik akkor, abban, a nemzeti alaptantervtől mentes, fertőző közegben belém verte, néha szó szerint, a gondolkodást. Egyszerűen felháborító, ráadásul az uralkodó rezsim számára rendkívül káros is. Nincs erre szüksége a NER-nek. De miért is? Nagyon egyszerű. Jöjjön egy kis szemléltetés.

Napok óta hallgatom a “hírekben”, hogy mekkora eredmény az online árfigyelő rendszer. Mindenki kapaszkodjon meg! Három hónap alatt, 2023. december, 2024. január, és február hónapokban, védelmező kormányunk vívmánya 20 milliárd forintot spórolt a magyar családoknak. Még egyszer, hogy az üzenet átmenjen mindenkinek, 20 milliárd forint!!! Óriási szám. Nekünk, átlag halandóknak. Ez a mi zsebünkben marad. Szinte hihetetlenül hangzik. De megcsinálták. Ugye milyen jó nekünk? Mennyire jól hangzik már egy ekkora szám? Ezért talán már maga Lölő is lehajolna. 

Tehát eddig tart a propaganda. Egy egész ország úszik mámorban a teljesítmény hallatán. De itt jön a gondolkodás, és az a fránya matek. Lehet ki is kéne venni a NAT-ból. Mondom is miért. A 20 milliárd ugye 3 hónap eredménye, mennyivel jobban hangzik, mint az hogy havonta 6,67 milliárd. Már is egészen más a pszichikai hatása. De még mindig egy nagy szám, nagyobb mint a jelenleg rekord magasságokat döntögető ötöslottó főnyereménye. Azonban a csúnya, rossz matematika ámokfutása még nem ért véget. Ugye ezt egy egész ország hozta össze. Ez pedig ugye közel 10 millió ember. 

És most jön a gyomorba rúgás. Ha a havi 6,67 milliárdot levetítjük egy főre, áhhh, le se merem írni. Szinte szégyellem magam. Tehát akkor lássuk az eredményt, egy hónap alatt minden magyar állampolgárnak megspórolt a rendszer a kimutatások alapján, nem kevesebb, mint 667 forintot. 

De ne legyünk igazságtalanok, ne dobálózzunk hamis eredményekkel. Tudjuk ,hogy már nem vagyunk 10 millióan. Csak 9 754 982 lakos. Máris egy sokkal jobb eredmény van születőben, így már 684 forint!!! 

Bámulatos, nem találok szavakat. És most nem arról van szó, hogy ez nem pénz, hiszen ez majdnem egy kiló kenyér minden hónapban, vagy 1 liter Coca Cola ára. A szomorú az, hogy 13 év üstökösként ragyogó, elemekkel dacoló, minden harcot megnyerő magyar gazdaságpolitika eredményeként, örülnünk kell havi 684 forintnak. 

Nem is csodálom, hogy erre óránként kell emlékeztetni  az embereket. Ez a teljesítmény magáért beszél.

Gondolom, kevesen vannak, akiket ne foglalkoztatna a kérdés, hogyan lehetne milliárdokat keresni. Bevallom, én is sokat agyaltam már rajta. Még jobb lenne, ha mindezt könnyedén, különösebb erőfeszítés nélkül valósíthatnánk meg, igaz? Sajnos, én még nem találtam rá a megoldásra. De akkor miért írok róla? Mert létezik egy módszer, ami hasonló eredményt hoz, még ha nem is én találtam ki. Ráadásul én is részt veszek benne, mint finanszírozó. A módszer neve: visszaváltási rendszer.

Tavaly hallottunk először a visszaváltási rendszerről, és pár hónapos késéssel – mint sok más újdonság Magyarországon – el is indították. A cél nemes: tegyünk a környezetért, a jövőért, a bolygóért. Vállaljunk áldozatot anyagilag, az időnkből és energiánkból. Ezzel természetesen semmi probléma nincs, hiszen mindenki számára fontosak ezek a célok.

Azonban, mint sok más rendszer esetében, itt is akadnak problémák a megvalósítással. Maga a struktúra több lábon áll: a gyártók lecserélik a termékeiket, hogy visszaválthatók legyenek, a fogyasztók fizetik az 50 Ft-okat, gyűjtik a palackokat, és elviszik a visszaváltó pontokra. Eközben a MOHU, a rendszer üzemeltetője, biztosítja az automatákat, intézi a szállításokat, és felügyeli az újrahasznosítást. Az összegyűjtött alumíniumot és műanyagot értékesítik, ami jól van így – valamiből finanszírozni kell a rendszert.

De mi történik a vissza nem váltott csomagolásokkal?

Tegyük fel, hogy naponta Magyarországon átlagosan 8,3 millió visszaváltható terméket vásárolnak, ami napi szinten 415 millió forintot jelent. A cél az lenne, hogy a visszaváltási arány elérje a 90%-ot, ami azt jelentené, hogy 373,5 millió forintot vissza is kapnának a fogyasztók. De mi történik a fennmaradó 41,5 millió forinttal? Ez a pénz naponta marad a MOHU számláján, ami havi szinten több mint 1,2 milliárd forintot jelent. És mindez ideális esetben.

A valóság azonban az, hogy a visszaváltási arány jelenleg nem éri el az 50%-ot. Ez azt jelenti, hogy a MOHU naponta több mint 200 millió forintot nem oszt vissza, ami havi szinten közel 6 milliárd forintot tesz ki. Természetesen a hivatalos kommunikáció szerint ezt az összeget a rendszer fenntartására fordítják. De mi lesz akkor, ha a célzott visszaváltási arányt elérjük? Vajon összeomlik a rendszer, ha már nem lesz elég vissza nem váltott csomagolás, amiből pénzt lehetne csinálni? Nehezen hiszem.

Miért nem lesz 100%-os a visszaváltás?

A kisebb településeken nincsenek visszaváltó pontok, a fiatalok az iskolákban és edzéseken nem fogják cipelni a palackokat, és sok idős ember sem tudja ezt megtenni. Mindig lesznek, akik nem törődnek az 50 forinttal. Így azt gondolom, hogy ha a rendszer eléri a 75-80%-os visszaváltási arányt, az már sikernek tekinthető. Ebben az esetben a MOHU havonta körülbelül 2,5 milliárd forint "ajándék" nyereséget termelne.

Javaslatom a vissza nem váltott 50 forintok sorsára

Mielőtt bárki félreértene, nem a környezettudatosság vagy a visszaváltási rendszer ellen vagyok. Sokkal inkább egy olyan rendszer ellen, amelyben borítékolva van a visszaélés lehetősége. Sajnos Magyarországon nem ritka, hogy nyereséget eltüntetnek a cégekből, és itt évente akár 30 milliárd forintról is szó lehet.

Ezért van egy javaslatom: a vissza nem váltott 50 forintokat a MOHU társadalmilag kiemelten fontos ügyek támogatására fordíthatná. Magyarországon sajnos rengeteg helyre lehetne ezt a pénzt befektetni – beteg gyerekek, kórházak, iskolák, állatmenhelyek megsegítésére. Ez a pénz mindannyiunké, és ha már különböző okokból otthagyjuk, miért ne rendelkezhetnénk vele?

Miért vetemedik egy teljesen átlagos halandó közéleti blogolásra? Jó kérdés! Talán egyszerűen már fáj nézni azt a népbutítást, amely napjainkban zajlik. Nem akarom senki véleményét formálni, isten ments, hogy oktató jellegűnek szánjam az agymenéseimet, és végképp nem kiálltaám ki dogmáknak őket. Ezek csakis az én szemszögemgemből, az én gondolkodásmódom által alakított agyi termékek. De ha annyit elérek, hogy az olvasókban kérdések, gondolatok vetődjenek fel, utána olvassanak dolgoknak, és ne csak vakon elfogadják a médiából ömlő f***ságcunamit, már győzelem. Ne fogadjuk már el, hogy minden fekete és fehér. Kicsit nézzünk a dolgok mögé, keressünk motivációkat. A természet megáldotta az emberiséget a bolygónk legmagasabb inteligenciájával. Ne hagyjuk, hogy elvegyék ezt tőlünk, hogy könnyen irányítható, és kizsákmányolható csordává degradáljanak minket! Köszönöm!