Az igazat megvallva, az előző poszttal le akartam zárni ezt a témát. Azonban, mivel az NL sorozat is vasárnap zárult le, így talán az lenne az igazságos, ha a tényleges összegzés is most történne meg. Kiestünk. Ezt ragozhatjuk bárhogy, nem lesz kevésbé egyértelműbb, sem vidámabb. A sorozat 8 meccse során egyetlen olyan momentumot sem tudok, felhozni, ami nem ide vezetett volna. Bár tudom, hogy a foci sokaknál egy rendkívül emócionállis kérdés, sajnos a  rideg statisztikákkal rendkívül nehéz vitázni. Azok pedig egyértelműek.

Meccsek száma: 8

Győzelem: 1

Döntetlen: 3

Vereség: 4

Rúgott gólok száma: 5!

Kapott gólok száma: 17!

Nem tudom ezek után lehet-e még bármilyen kérdés valakiben. Nem szívesen bántanám  a csapattagokat, pár kivételtől eltekintve, ők, mentek, hajtottak, kifutották magukat. Szerintem, ilyen szinten a hozzáállással nincs baj. Nem láttam óriási bakikat, nevetséges hibákat, kivéve az első németek elleni meccset, de az ugye maga volt a hiba és a bohózat. Rossi gyorsan észhez tért a kijózanító 5-0 után, és próbált a realitások talaján csapatot szervezni és irányítani. Azonban bárhogy is próbálkozok, itt elfogytak a pozitivúmok. 

Megcsináltuk! De mit is? Konzultáltunk? Kezdjük talán az alapoknál. Az szó eredeti jelentése szerint “kikérni egy szakértő segítségét”. Nyilván ez itt nem állja meg a helyét. Mert ha mi vagyunk a szakértők, akkor minek kellenek ők? Orvosi értelemben nézve sem túl helyes, mert hát beteg az éppen lenne, mondjuk a magyar gazdaság, de mi lennénk az orvosok? Jó vicc, ők ígérgetik négy évente, hogy náluk  a tudás, amely a mi jólétünk kulcsa. Most akkor még sincs náluk? Akkor miért tartjuk őket? Vagy köznyelvi keretek között nézve “konzultáltunk”? Nem egyszerű úgysem. Ráadásul akkor inkább nemzeti párbeszédnek kellene hívni, de az sem lenne igaz. Mert ez nem párbeszéd. Ahogy az se igaz, hogy kapunk tizenegy kérdést, amelyre válaszokat adhatunk, még ha kiválasztás alapján is, mert nincsenek kérdések. Állítások vannak megfogalmazva, és ezt kellene véleményeznünk. Ez ugye elég nehéz, ha csak két előre megírt, végtelenül lebutított vélemény alapján lehet dönteni. De akkor mi is ez? Tömören megfogalmazva, egy nagyon drága, irányított, hazugságokkal teletűzdelt marketing kampány. Nem több. Persze kommunikációs szempontból van értéke. Lehet mondani, hogy a Főnök kikéri a nép véleményét. Lehet majd közölni, hogy a beérkezett ívek megerősítik, az ő politikájuk helyességét. Lehet takarózni vele, hogy ez a nép akarata. Persze itt a hangsúly a “beérkezett”-en van. Természetesen olyan statisztika nem lesz elérhető, hogy hány ív lett kézbesítve, ebből hány érkezett vissza, pontosan melyik pontra hány válasz érkezett az egyik, vagy másik válaszra, hány érkezett be érvénytelenül. Mert ezek nem mutatnának jól. Lesz majd egy relatív szép, nagy szám arról hány lett visszakülde, és hogy abból milyen magas százalék ért egyet velük. Relatív szép, nagy szám, például legutóbb 1,5 millió ív. Ennyi lett  visszaküldve. Ez ugye szép, nagy szám. Ha azt nézzük, hogy 8,2 millió választásra jogosult él az országban, és elvileg mindenki megkapja, akkor 18% körüli érték. Pedig ingyenes. Még a stabil fideszes szavazótábor se hajlandó időt szánni rá a számok alapján. Azért így már nem olyan fényes a siker. Ha pedig azt nézzük, hogy propagandisták lelkének simogatásán kívül, semmi tétje a dolognak, akkor valóban jó helyre került az néhány milliárd, amit elköltünk rá. Bravo! Ilyenkor mindig örül a lelkem, hogy nincs fontosabb dolog ebben az országban, amire el lehetne költeni ezt a pénzt.Olyan jól állunk, hogy szórhatjuk ki az ablakon. A tartalmi dolgokról pedig még szót sem ejtettem. 

Orrnehéz, elkúrtuk Ferenc mondta egyszer, hogy ha népszavazást írna ki arról, legyen-e ingyen a sör, biztos benne, hogy megszavaznák az emberek. Jó eséllyel igaza is van. Nos, a konzultáció is így épül fel. Fogjunk témákat, amelyekre fogékonyak az emberek, fogalmazzunk meg, papucsállatka szintjére lebutított, állításokat, és adjunk az embereknek két olyan választást, amely közül egyértelmű, mit kell választania. Az se baj ha ezért le kell hazudni a csillagokat az égről. Mert megteszik, szemrebbenés nélkül. Az egész tele van fél igazságokkal, hazugságokkal, csúsztatásokkal. De akkor mire jó ez az egész?

Szemfényvesztés, hamis illúzió keltés, gumicsont dobálás. A NER valóságshow része. Mert ez folyik ugye a csapból is. Bezzeg arról senki nem beszél, hogy a Lölőék kilométerenként 10 milliárd forintért építenek autópályát. De legyőztük az inflációt. A 2000-es években, amikor az M6/M60 épült, 1,5 milliárd forint körüli összeget emlegettek emlékeim szerint kilométerenként. Akkor azt mondták, ennek a felét ellopták a komcsik. Ezt sikerült 2021-re 4,4 milliárdra emelni, közel 300%-os drágulás alig egy évtized alatt, amikor egy 20 km szakaszt építettek hozzá a semmibe, most pedig Gyula környékére terveznek új autópálya szakaszt kilométerenként 10 milliárd forintból. 227%- os drágulás 4 év alatt. Az azért nem semmi. Letörtük az árakat! A hivatalos statisztikák alapján 2010. és 2024. között 92,3% volt az infláció. Tehát ez alapján egy km autópályának 2,9 milliárd forintból kellene megépülnie.  Ezzel szemben 10 milliárd forintról beszélünk. Tudom, hogy az én logikám téves, de ezek szerint 7,1 milliárd forint megy el, valahova. Persze ezek nem fontos dolgok. Erről nem kellene konzultálni? De természetesen ez is Brüsszel hibája. Ami igaz is. Mert ha nem lehet ellopni az EU-s pénzeket, az elzárt csapok miatt, akkor máshogy kell megoldani. De ez csak egy ötlet a sokból. De lenne még egy javaslatom a, amelyről érdemes lenne “konzultálni” az adófizetőkkel. 

+1.  Paks 2 kivitelzeésének drágulása

Egyesek szerint helyes,  az orosz kivitelező cég kezébe korlátlan felhatalmazást adni, az eredetileg fix áron 4000 milliárd forintos,  Paks 2 építésének költségeinek növelésre, úgy hogy a beruházás adatait 50 évre titkosítanák a nyilvánosság elől. 

Ön mit gondol erről?

A. Ha a kivitelező fix áron vállalta a munkát, akkor az maradjon is így, ne az adófizetők zsebéből tegyen szert extra haszonra egy külföldi vállalat. A magyar adófizetők pénzének elköltése mindig legyen átlátható és elszámoltatható a nyilvánosság előtt. 

B. Teljesen rendben van ha egy külföldi cég saját kedvére emelheti a magyar emberek adósságát, és jobb is ha ez titkosításra kerül, mert ez nem tartozik azokra az emberekre, akik az adót fizetik.

Szerintem ez simán felkerülhetett volna még a konzultációs ívekre. Jó hazafi lévén pedig, ezt pontot ingyen hozzá lehet csapni, nem kérek érte külön díjazást. Még az unokáinkat is eladósítani talán némiképp hangsúlyosabb kérdés, mint amiket ők kapartak össze súlyos pénzekből. De hát már nyitunk is kelet felé. Legalábbis a despotizmus felé. Persze a Fönök szemén mindig látszik a vágyódás, amikor orosz, vagy kínai kollégáival van, hogy nekik milyen jó dolguk van. Nem kérdőjelezik meg őket, nem mondanak ellen nekik, nincs rossz sajtójuk. De már nem kell sokat várni. Az út ki van jelölve, csak végig kell mennünk rajta. Kelet felé. Oroszország, Belorusz, Csecsenföld, Kína, Észak-Korea. Milyen szép példák. De mi konzultálunk. Még. 

Már a célegyenes ráfordítóban robogunk megállíthatatlanul. Még négy kérdés, és megoldottuk az ország összes problémáját! Mert “Mi magyarok képesek vagyunk rá!”. De lássuk mi is következik. Végigfutva az utolsó kérdéseken, az merült fel bennem először, hogy vagy túltolták a srácok a tudatmódosítót, vagy kiment az eddigi hatás, és jöttek addikciós tünetek, mert következő pontok, mintha egyenesen a nyúl üregéből érkeztek volna repülő malac postával. De az is lehet, hogy Deutsch Tomitól megszökött a lila sárkány és ő vezeti a konzultációs brainstormingot.

Nyolcadik kérdés - Fiatalok lakhatásának támogatása

Kicsit déjá vu-m (tudom, ‘á’-n fordítva dől az ékezet) van bevallom. Mintha az előző kérdés is hasonló lett volna. Aztán elolvasva mit is takar, azt hiszem kijelenthetem, már arra is lusták, az amúgy rendkívül jól képzett Fidesz propagandisták, hogy visszaolvassák, mit írtak le. Hát kérdezem én, mi köze van kollégiumoknak, a lakhatás kérdéséhez? Persze, a diákok egy része abban lakik. De akkor se mossuk már össze. Természetesen lehet olyan nyakatekert logikával érvelni, hogy ha minden diáknak jutna kollégium, akkor sok albérlet szabadulna fel, és lefelé vinné az árakat, de van egy rossz hírem. Azokban a városokban is irreális albérletárak vannak, ahol nincs felsőoktatási intézmény. Persze ez már csak felesleges okoskodás. De megint mivel is támogassuk a fiatalokat? Adjunk nekik hitelt! Mert nem elég nekik a Diákhitelt, és a Munkáshitelt nyögni, még akasszunk a nyakunkba egyet. Nem tudom, hogy feltűnt-e valakinek, hogy arról sosem esik szó, hogy mondjuk lehetne engedni az átírási illetékből, az ingatlanok ÁFA-jól, vagy lehetne olcsó állami bérlakás programot indítani. Jah persze, ehhez bele kéne nyúlni a zsebbe. Azzal meg ne is vicceljen senki! Kezdjék csak a fiatalok az életüket olyan hitelállománnyal, amely egy életre megnyomorítja őket. Ez itt már a nettó fa***ság szintje. De mi konzultálunk róla. Fergeteges!

Inkább ugorjunk is a következőre.

Kilencedik kérdés- Tizenharmadik havi nyugdíj

Az örök kedvenc! A magyar slágerlisták number one-ja. De miért is ne lenne az? Közel kettő és fél millió ember tartozik ebbe a kategóriába, és nagyjából mind választásra jogosultak. Harminc százaléka a választópolgároknak. Aki náluk jó az szinte csak nyerni tud. Ezt a Főnök megtanulta 2002-ben. Eddig rendben is van. Azt is tudjuk, hogy a kormány szavazat vásárlásra használja a tizenharmadik havi nyugdíjat. Az se baj, ha hitelt kell felvenni rá, ezt is láttuk már. Mindent a szavazatokért. Sajnos, eddig kitűnően működik a taktika. 

De kérem Főnök! Mutassa már meg nekem valaki azt a hivatalos közlést, amelyben Brüsszel követeli a tizenharmadik havi nyugdíj eltörlését. Mert ez egy óriási hazugság! aki nem hiszi olvasson utána!

Itt a brüsszeli álláspont a 13. havi nyugdíjról: erről minden idős magyarnak tudnia kell

Milyen alapon is követelhetné, ha például Ausztriában, a halódó nyugaton, még tizennegyedik is van. Az értékéről pedig inkább ne is beszéljünk. 

Magyarul ez az egész pont, egy NAGY, BÜDÖS, SZEMENSZEDETT HAZUGSÁG!!! Hát nem is követelhetnék, mert ugye ez teljes egészében tagállami döntés. De embereket hergelni, kitűnő, ellenségképet gyártani tökéletes! Itt pedig ez a lényeg. Megvédeni az embereket egy veszélytől, amely nem is létezik, és sütkérezni a heroikus győzelem dicsfényében. A régi időkben azokat az embereket, akik ilyennel foglalkoztak, sarlatánságért, igen látványos módon végezték ki a főtéren. Persze azok az idők már elmúltak. Mi pedig ebben élünk 14 éve. No de jöjjön kövi pont!

Tizedik kérdés - Családi adókedvezmény

A másik nagy sláger. Ki mondaná azt, hogy ne támogassuk a családokat? Senki! Persze a módszereken már lehet vitatkozni. Mert ugye milyen véletlen, hogy 2 éve is pont a választás előtt került kiutalásra egy hazai viszonylatban óriási adóvisszatérítés. Mert az akkori retorika alapján, a gazdasági teljesítőképesség megengedte ezt. Kérdem én, akkor mire vettünk fel abban az időpontban jelentős mennyiségű hitelt? Mert ha jól megy akkor ugye nincs rá szükség. De valamiért mégis volt. Nah igen. Szavazatvásárlás miatt. Amúgy pedig látványosan jól teljesít a családtámogatási rendszer. Sosem volt ilyen alacsony a születések száma az országban, gyorsabban fogyunk, mint valaha, az építőipar, és az ingatlanpiac a földbe állt. Csak gratulálni tudok! Hihetetlen eredmények. De majd az új semleges gazdaságpolitika! Ráadásul halkan súgom meg, vannak ebben az országban nem nagycsaládosok is. Egyszer, csak úgy a változatosság kedvéért, nem lehetne nekik is segíteni valamivel? Persze ez csak érdeklődés. Meg azt is tudom, hogy aki nem ad a nemzetnek megfelelő számú új szavazót, az inkább ne is vallja magát magyarnak. A migrációt pedig ebbe belemosni, megint full idiotizmus. Már pontosan tudja az EU-ban is mindenki nagyjából, hogy hibás lépés volt. Csak ugye a politikusok ott sem ismerik be könnyebben, ha hülyék voltak mint idehaza. Itt pedig rá is csatolhatunk a következő egyben utolsó pontunkra.

Tizenegyedik kérdés - A migrációs büntetés visszautasítása

Ez az a kérdés, melynek nagyjából minden szava hazugság. Tökéletes megkoronázása a teljes konzultációnak! De nézzük miért is.

Kezdjük az elejéről. A kormány kommunikációjával ellenben, nem azért kaptuk a 200 millió Euró büntetést, mert nem fogadtunk be migránsokat. Ez hazugság, bárki elolvashatja. Az Uniós menekültügyi szabályok be nem tartása miatt kaptuk. Mivel pedig ez külpolitikai kérdés, ebben van jogköre az Uniónak. Szemben a tizenharmadik havi nyugdíjjal. Tehát kaptunk egy büntetést, amelynek a kifizetését megtagadtuk. Mert szerintünk nem jogos. (Erre majd még kicsit később kitérek.) Mivel nem fizetünk, ez a büntetés napi egy millió Euróval emelkedik. Nem mondom, szemtelen kamat. De szó nincs a migránsok be nem fogadásáról. Ha én kapok egy hivatalos büntetést ma Magyarországon, és nem fizetem be, mert szerintem nem jogos, azt akkor is be fogják vasalni rajtam, ha más nem végrehajtással, és nem az eredeti összeget, hanem a sokszorosát. Tehát nálunk is pont így mennek a dolgok. De persze szebb azt hazudni, hogy azért mert nem fogadunk be migránsokat! Csak éppen hazugság. Nem mintha az eddigiek alapján ez meglepő lenne. De nézzük csak kicsit ezt a nem fizetünk mert nem jogos dolgot. Biztosan emlékeznek még páran, hogy annak idején, amikor Tiborcék milliárdos összegekért sötétbe borították a településeket, közvilágítás modernizálása jogcímen. Az OLAF bizottság (EU-s támogatások felhasználásának kivizsgálásával foglalkozik) komoly visszaélésekre mutatott rá. Furcsa módon, ekkor nem vitatott a kormány semmit, sőt inkább önként kifizette a 12 milliárd Forintnyi támogatási összeget a költségvetés terhére. Csak ne firtassa senki a dolgot. Tudom ez nem 200 millió Euró, de azért nem kevés pénz. Viszont, ha ezt nem vitatták, akkor jogosnak vélték az OLAF állítását. Ergo Tiborcék megkárosítottak minket. Csekély 12 milliárd Forinttal. De meg is lett a következménye rájuk nézve. Jah, nem. A világon semmi. Persze ez csak kis mellékzönge. Tagadjuk meg a kifizetést, max nem kapunk Uniós forrásokat. Majd lesz arra is egy hazugság. A keleti nyitás miatt felvirágzó gazdaságnak pedig meg sem kottyan majd az a szinte elhanyagolható forráshiány.

Hát egyenlőre ennyi. Egy összegzést azért még megér majd a történet talán. Addig is bátorítok mindenkit, hogy ne küldje vissza az íveket. A szemétszállítás egyenlőre olcsóbb, mint a posta. 

A felén túl is vagyunk. Láthatjuk, hogy milyen kiforrott, sziklaszilárd tényeken alapuló gondolatmenetből bimbózik ki a a szép, új gazdaságpolitikánk. A következő kérdésekben már költjük is a beáramló milliárdokat a nemzet felvirágoztatására. 

Hatodik kérdés - Munkáshitel fiataloknak

Már a kezdést is imádom, ahogy rá próbálnak vezetni minket “helyes” válaszra! “Vannak, akik azt gondolják, hogy nincs szükség újabb hitelprogramra a fiatalok számára, a Diákhitel elegendő.” Biztosan én járok keveset emberek közé, vagy rossz társaságba, de még senkit sem hallottam, hogy erről elmélkedett volna. De amúgy még sok is! Éppen elég baj, hogy hitelt kell ahhoz felvenni a fiataloknak, hogy diplomát szerezzenek! De legyünk reálisak, tekintsünk erre befektetésként. Mert egy tudás központú társadalomban, amelyet szerintem építenünk kellene, nekik ez meg kellene, hogy térüljön. Már ha azt építenénk. De mi nem azt! A vezetőség továbbra is összeszerelőüzemet akar csinálni az országból. Mondjuk, egy tudásalapú társadalomban, egy ilyen konzultációs baromsággal nem is lehetne szavazatot gyűjteni az biztos. 

De nézzük meg más szemszögből. A Diákhitel szerepe az lenne, hogy a felsőoktatásban részt vevő diák családjáról, egy kedvezményes hitel segítségével vegyenek le terhet. Ezzel esélyt adva a szélesebb rétegeknek, hogy diplomát szerezzenek. Az már, hogy ki, mire használja fel, természetesen egyéni döntés. A hitelt bárki felveheti, különösebb megkötések nélkül.

Ezzel szemben, a Munkáshitel, nem más mint egy adósságcsapdával történő röghözkötés. 4 000 000 Ft, kamatmentes hitelről beszélünk, tíz év futamidővel. Rossz hírem van, a mai magyar valóságban ezzel senki nem fog életet indítani. Egy lakás induló részletének is kevés, max tudnak venni rajta egy használt kocsit. De nem is ez a lényeg. Megint az almát hasonlítják a körtével. Mert ugye Munkáshitelt, szemben a Diákhitellel csak komoly feltételekkel kapni. Először is munkahellyel kell rendelkezni. Tehát van önálló jövedelmed, ellenben  Diákhitel esetében, maximum ösztöndíjad. Ami pedig még nagyobb különbség, hogy 5 évre röghöz kötnek. Tehát magyarországi munkahellyel, és lakcímmel kell rendelkezned. Úgy látszik nagyon kell az ember az kínai autó-, és akkugyárakba. Mert ugye Diákhitel esetében ilyen megkötés nincs. A magasan képzett, munkaerő, orvosok, mérnökök, informatikusok hadd menjenek csak külföldre isten hírével. Kinek kellenek? Csak a baj van velük. Ugye milyen érdekes hiánya a párhuzamnak? Tehát a válaszom, nincs szükség Munkáshitelre! Normális munkahelyekre, európai bérekre, kiszámítható életpályára van szükség. Akkor nem kell alamizsnával maradásra bírni az embereket. 4 000 000 Ft, visszafizetendő, 5 év itthonmaradás. Ausztriában a minimálbér 1 500 EUR. Jelenleg 615 000 Ft NETTÓ! Ha valaki a vendéglátásban helyezkedik el, kap szállást, ellátást, tizenharmadik, tizennegyedik havi bért. Egy év alatt félre tud tenni 4 000 000 Ft-ot, és nem kell visszafizetni. Nah, ez a különbség. 

Hetedik kérdés - Lakhatási támogatás

Ezt a kérdést bevallom szeretem. Nah nem azért mert végre egy jól megfogalmazott releváns kérdés, mert nem az. Hanem mert ez végre egy beismerés. Ha nem is túl őszinte. Olyan szinten sikerült ellehetetleníteni az utóbbi évek politikájával az emberek lakhatását, hogy már a cégeknek kell beszállnia ebbe is. Persze, Szép kártya, meg adókedvezmény lesz. Inkább rendes fizetések kellenének. Csak ennek útját állják a eddigi pontokban leírt, szándékos problémák. Már említettem a mesterségesen fújt ingatlan lufit, amely most robban az arcunkba. De még most is folytatják, nem tanulva belőle. A városok már megfizethetetlenek, most jöhet a vidék. Falusi CSOK, felújítási támogatás. Ott is felverik az árakat. Ez ám a segítség. De majd a cégek beszállnak. A gazdasági recesszióban. Sanszos, hogy így lesz. Esetleg csinálhatnánk, amit Kínában covid alatt. Aki dolgozni akar, beköltözik a munkahelyére. Nesze neked keleti nyitás. Kicsit lehet megint elkalandoztam, tehát vissza az alap kérdéshez. Ismét rendkívül életszerű a nyitókép, amivel  a hetes pont indul. “Vannak akik szerint a dolgozók lakhatásának támogatása a cégek érdeke, így a kormánynak ebbe nem kell beavatkoznia.” Már elnézést, de mi köze a munkahelyemnek, ahhoz, hol lakok? A cégnek az a dolga, hogy megfelelő bért fizessen nekem. Ha én a fiatalként a szüleimmel lakom akkor a cég adhat kevesebb fizetést mert megoldott a lakhatásom? Teljes agyrém. De persze, a kormány avatkozzon be. Eddig is olyan jól sikerült mindig. Pedig nekik valóban a feladatuk lenne, hogy a lakosság jólétét előremozdítsák. Ezért lettek megszavazva. Elvileg erre esküdtek fel. Csak hát ők eddig is megtettek mindent. Elég csak megnézni a Mészáros, az Orbán, a Szíjártó, a Lázár család ingatlan vagyonát. Tehát ők teszik a dolgukat, csak mi még nem kerültünk sorra. Szóval türelem! Már nem is számolom hány milliárd Forintot költöttünk el ezekre az elmés kérdésekkel. Talán majd a hajrában belehúznak még egy kicsit.

Akkor jöjjön a harmadik felvonás! Persze az első kettőben már-már megoldottuk a világ nagy gondjait, de van még min csiszolni, egy jó mester perfekcionista, akár a mi Főnökünk. Mindent az alattvalókért, azaz értünk.

Negyedik kérdés: Multicégek rendszabályozása

Tudom velem van a baj, de a címet olvasva azonnal az Egy becsületbeli ügy című zseniális film jutott eszembe. Aki látta tudja, milyen jól sikerült ott is a “megrendszabályozás”. Akin végrehajtották belehalt, aki végrehajtotta, elvesztette a hivatását és karrierjét, akik elrendelte bilincsben végezte, aki pedig asszisztált hozzá öngyilkos lett. De nyilván ők amatőrök voltak. 

Azonban a kérdés szorosan kapcsolódik az előzőhöz, ahol már fejtegettem, hogy látom én ezt. Az adóztatás, árszabályozás eddig is mindig zseniális eredményeket hozott. Azt meg kell érteni, hogy egy multi nem fog veszteségesen üzemelni soha, sehol. Ha adót vetnek ki rá, akkor azt továbbhárítja. Kire? Hát ránk, tehát mi fizetjük ki. Bizonyos termékek árait hatósági árassá tesznek? A többi terméken hozzák be a különbözetet. Ezt ki fizeti ki? Hát ezt is mi. Persze ez nem jelenti, hogy tehetetlenül kell nézni a tevékenységüket. Esetleg el lehetne venni tőlük a 30 napnál hosszabb fizetési lehetőséget. Mert ugye ők 60, 90, 180 napra fizetnek a beszállítóiknak, akik  annyi idő alatt tönkre is mehetnek. Erősebb jogi védelmet lehetne adni az őket kiszolgáló KKV szektornak, hogy kicsit ellensúlyozza az erőfölényt. De ugye ezekből nem lesz többlet adóbevétel a kormány számára. Ez pedig fontos, mert minden a “mi érdekeinket” szolgáló multiellenes lépés eddig a pénztárcánknak fájt, és a kormány adóbevételeit növelte. A hatósági áras üzemanyaggal is azt értük el, hogy amennyivel a lakosság olcsóbban kapta, azt a cégeken hozták be, ők pedig beépítették az áraikba, melyek végül rajtunk csapódtak le. Tehát nem üzemanyagként fizettük ki, hanem fogyasztási cikként. Szóval ettől a harctól jobb megintcsak nem lesz életünk, max drágább.Ráadásul továbbra is tartom, hogy a külföldi multi semmivel sem rosszabb, gonoszabb, etikátlanabb, mint bármelyik nagy hazai cég. Lehet előbb a saját portánkon kellene kicsit körülnézni és söprögetni. 

Ötödik kérdés: Béremelési program

Az egyik legszebb propaganda téma. Ki ne szeretne többet keresni? Kérem magasra a kezeket! Nem nagyon látom őket. Vajon miért? Mert mindenki szeretne többet, én is. Lehet erről beszélni, tárgyalni, egyeztetni. Csak ugye, úgy néz ki ma ilyen film idézetes napom van, “Minden a matekon múlik!” (Blöff). Egy egyszerű példa: tegyük fel van egy cégem. Dolgozik benne öt ember, rajtam kívül. Most keresnek bruttó 600 000 Ft- ot (mert ugye az 1 000 000 Ft-os álom is bruttóban van). Az öt ember bére, minden hónapban, több mint 3 000 000 Ft költség a cégnek. Ahhoz, hogy ők keressenek 5 000 000 Ft-ot, kell tehét plusz 2 000 000 nettó nyereség növekedés. Ezt pedig elő kell teremteni. Ennek logikusan két útja lehet, növelni a bevételeket, vagy csökkenteni a kiadásokat. 

Szerintem az viszonylag egyértelmű, hogy ha bárki egy csettintéssel tudna plusz 2 000 000 Ft nyereséget termelni, az most is megtenné.Tehát vagy emelni kell az árakat, ami ugye kockázatos taktika lehet, vagy több munkát vállalni, ha ugye van, és az öt ember el tudja végezni. Azért látható, hogy nem olyan egyszerű ez. Az ideális az lenne, ha a gazdasági környezet lehetővé tenné, az árak emelését, és így több jutna mindenkinek. Azonban ezek az emelések megint csak a végén hol csapódnak le? A fogyasztóknál. Nézzük meg az építőipart. A CSOK, CSOK+, meg babaváró, és társaik által beleöntöttek mesterségesen egy rakást pénzt az építőiparba. Ezzel azt értük el, hogy ha megnézzük a beöntés előtti négyzetméter árakat, és mostaniakat, nem, hogy nem javult a helyzet, még romlott is. Tehát kereshetünk többet, csak többet fogunk költeni. Nem biztos, hogy jobban járunk. 

A másik út a kiadások csökkentése. De hogyan? Elküldök két embert? Akkor a maradék három között szét tudom osztani a bérüket, és megvan az álom 1 000 000 Ft. De három ember el fogja végezni ugyanolyan minőségben, és ugyanannyi idő alatt az öt munkáját? Ha igen akkor eddig minek foglalkoztattam őket? Ráadásul keletkezik két fő munkanélküli. Nem hiszem, hogy működő, és semmiképpen sem ideális út. Esetleg, félve írom le, szinte futkos a hideg a hátamon már az ötlettől is. Merjek ilyen istenkáromló lenni? Egy életem, egy halálom, én leírom. Csökkenteni kellene az adókat. Nah, ez az, ami nem lesz. Az állam rengeteg pénz költ. Ezt pedig mi finanszírozzuk. Az összes stadiont, kisvasutat, kilátót, lombkorona sétányt lomb nélkül, háromszoros áron készülő autópályákat, kínai szuszogtató gépeket, politikusok fizetése, ilyen agyhalott konzultációk lebonyolítását. Tehát az adók maradnak, ez egészen biztos. De akkor mit lehet még csökkenteni? Az utóbbi években sokszorosára ugrott rezsi költségeket? Sajnos mind politikai kötődésű, szóval ez sem fog megtörténni. De mi marad? Nem sok lehetőség. Nem hiszem, hogy ez az út a kivánt célba vezetne minket. De akkor, hogy is lesz ez?

Nah itt a szépsége ennek a kérdésnek, hogy benne van, már bukás magyarázat előre megírva. “A gazdasági növekedésen alapuló béremelési program”. Tehát ha nem lesz növekedés, nem lesz béremelés se. Ki tudja mekkora az idei gazdasági növekedés? Kb 1%! 

Jelenleg a magyar gazdaság recesszióban van. Így mondják közgazdászul, hogy szarban. De majd jövőre! Azt mondta a Főnök, hogy jövőre a lehetőségek költségvetése jön. Ő pedig nem hazudik. Mert ugye a szar lehetőség is lehetőség! Emlékezzünk kuszaszem bácsira, aki szerint a csökkenés igazából negatív emelkedés. Tehát mindenki megnyugodhat. Ha nem is lesz béremelés, magyarázat már van rá!

No, akkor folytassuk, mert fogy az idő, és be kell küldeni az illuzionista kiáltványt. Ugye az előző fejezetben kiveséztem a gazdasági semlegességet, mint első kérdést, és arra jutottam a saját kis logikámmal, hogy egy hangzatos bullshit, amely minden racionalitást, és életszerűséget nélkülöz. De akkor lássuk mit is akar erre ráépíteni a Főnök. 

Második kérdés: Új gazdaság politika

Ebben a pontban, azt kell eldöntenünk, hogy mi, pontosabban a Főnök, vagy az unió jelölheti ki, a magyar gazdaságpolitika új irányát. Ugye ez megint egy teljesen meddő, agyhalott kérdés. A magyar gazdaságpolitika irányát a magyar kormány szabja meg. Pont, ennyi. Természetesen, mikor az EU-ba beléptünk, vállaltunk bizonyos feltételeket. Ez ugye így szokott lenni, amikor valaki egy közösséghez csatlakozni kíván. Gondoljunk csak a lakóközösségek házirendjére, a különböző cégek, szervezetek, klubok, iskolák működési szabályzatára. Az nem nagyon megy, hogy valaki belép egy közösségbe, aminek az előnyeit élvezni szeretné, de közben a közösség nem várhat el tőle semmit. Nah, hát a mi vezetésünk ezt szeretné. Jöjjenek az EU-s pénzek, de ne akarjanak már beleszólni, hogy mi mit kezdünk vele. Rossz hírem van, ez már működik. Ennek ellenére, nem szólnak bele a magyar gazdaságpolitikába. Természetesen azt nem nézik jó szemmel ha az orosz vagy kínai terjeszkedés falovának a szerepét játszuk. Ha az EU érdekeivel ellentétes irányba akar menni valaki, akkor a többiek annak odakoppintanak. Ez ilyen egyszerű. Tehát nem igazán értem mit kéne eldönteni ebben a kérdésben, nagyjából semmit. De egy milliárdot talán elkötöttünk erre is. Hurrá! De majd a kövi biztosan olyan lesz már, amelynek értelme is van. Nézzünk is rá!

Harmadik kérdés: Kis- és középvállalkozások támogatása

Ebben ugye arról van szó, hogy meg kell fékezni a multikat, és fel kell tőkésíteni a hazai kis-, illetve középvállalkozásokat. Rendkívül hangzatos terv, mindenki kitörő lelkesedéssel fogadja, ebben biztos vagyok. A baj csak az, hogy a multikat mi nem fogjuk megfékezni. Sőt megsúgom, nem is akarja a kormány. Miért mondom ezt? Csak nézzünk körül. Debrecen, BMW gyár, sok milliárdos állami segítség. Szeged BYD, szintén. Az épülő akkumulátor gyárak egyike sem magyar tulajdonú kis, vagy középvállalkozás, mégis sok-sok milliárdos segítséget kapnak az államtól, ingatlan, illetve adókedvezmények formájában. Akkor hol van itt a megfékezés? Sehol, tudja Főnök is, hogy szükség van a multi cégekre. Az már más kérdés, hogy szabályozni lehet őket, sőt kell is. Ráadásul globális méretekben kellene szabályozni őket. De nálunk a szabályozás kimerül adóztatásban, amit ugye ők egy mozdulattal továbbhárítanak a fogyasztókra, lásd banki illetékek. Köszönjük! Arról nem is beszélve, hogy nézzük meg a munkakörülményeket, életpálya modelleket, munka törvénykönyve betartását a multiknál, és a KKV szektorban. Mindenkinek ajánlom, tanulságos. Csak egy példát emelnék ki az én városomból. A Tesco, mint multi, én se rajongok érte, de annyi órát dolgoztat amennyi a szerződésben van, nem játszik a bejelentett fizetés összegével, a túlórát kifizeti vagy le lehet csúszni, közösségi programokat szervez a dolgozóknak, és támogatja a helyi közösséget. Ezzel szemben a magyar tulajdonú CBA üzletben, trükköznek a bejelentéssel, nyolc helyett 9-10 órát kell dolgozni, nincs túlóra, nincs műszakpótlék, és nem tesz semmit sem a közösségért, sem az alkalmazottakért. De erre szokták azt mondani, hogy magyar seggbe, magyar lóf**zt! Egyszóval, multik vannak, lesznek (nyugati vagy keleti majd még kiderül), és szükség is van rájuk, megfelelően szabályozott törvényi és pénzügyi keretek között.

 A másik része a kérdésszerűségnek, a KKV szektor feltőkésítése. Ez egy valóban fontos feladat lenne. Azonban a magyar költségvetésen akkor lyuk tátong, hogy erre pénz biztosan nem lesz. Ezért az utóbbi időben, annyira futotta a csak a kormánynak, hogy kamattámogatott hitelekre lehetett nagyjából csak pályázni. Persze nem a Lölőnek, meg Tiborczéknak, hanem a KKV szektornak. Azt pedig, akárhogy is öntjük nyakon cukormázzal hitel marad. Csoda, hogy nem tolonganak érte a cégek? Nem. Mert bármilyen jó is lenne, sőt nélkülözhetetlen fejlesztéseket végrehajtani, a jelenlegi recesszióban a cégek mindenre vágynak, csak hitelekre nem. Most jönne jól az EU, csak hát a csapok zárva vannak. Mert ugye nekünk senki ne szóljon bele, hogy intézzük a dolgainkat. Ők meg akkor nem adnak pénzt. Aljas dögök! De legalább mi jól megmutattuk nekik.

Arról ne is beszéljünk, hogy a KKV szektor szoros szimbiózisban van a multikkal. Már a csúnya, rossz, nyugati multival, akinek a magyar cégek a beszállítóik. Nézzük meg Győrt (Audi), Kecskemétet (Mercedes), Miskolcot (Bosch), Pécs (Harman), stb,hány kis és közepes céget tartanak el ezek a multik. Persze a kínai multikkal nincs ilyen baj. Ők mindent Kínából hoznak, egy fillért sem költenek Magyarországon, magyar vállalkozásoknál. De nyitni kell kelet felé okvetlenül. 

Szóval megint egy olyan kérdés, vagy felvetés került, kb egy milliárdért, elénk aminek semmi értelme ebben a formában. Eddig háromból három. Közelítünk a tökéletes játékhoz. 

Csodálatos ajándékkal lepett meg minket idén karácsonyra bölcs és féltő vezetőnk. Megmondhatjuk mi, egyszerű halandók, hogy mégis hogyan kecmeregjünk ki, abból a pöcegödörből, ahova 14 év alatt kormányoztak minket. Vagy legalábbis az illúzióját. De miért is? Mert állítólag új gazdaságpolitikára van szükség. Ami amúgy igaz is. Csak azért felvetődik bennem pár kérdés. Ezek szerint a mostani, melyet ők találtak ki, akiknek tejhatalmuk van immár 14 éve, befuccsolt? Vagy végre kéne egy gazdaságpolitikai irány, amely nem csak az uniós pénzek kiszivattyúzására épül? Illetve még valami, nem azért veszik ők fel a több milliós fizetéseiket, hogy ne nekünk kelljen kitalálni? Persze nem ez a magyarázat, Ők mindent jól csinálnak. Köszönjük Főnök! Csak, hát az a fránya háború. Amely immár lassan három éve tart. Nekik pedig most jut eszükbe,hogy változtatni kellene. Ez ám a reakcióidő. Arról ne is beszéljünk, hogy amíg az egész országot érintő döntéseiket már a facebookon hirdetik ki, mert ugye az olcsó és eljut sok emberhez, addig ezt a finoman szólva is irányított kérdésekből álló, illúzió keltést milliárdokért találják ki, készítik el, és postázzák, oda-vissza. Ha csak azt nézem, hogy ez hány tonna papírszemét lesz, hány liter üzemanyagot pöfög el a posta miatta, már akkor felesleges teljesen. Miért nem lehet ezt is facebookon lezavarni? Jah, mert úgy nem kapnak a haverok kis karácsonyi pénzesőt. De ne ezt nézzük, hanem, hogy mit tehetünk mi a nemzetért!

Első kérdés: Gazdasági semlegesség

Ugye itt az a kérdés tömören, hogy védjük-e meg vámokkal a saját gazdaságunkat Kína mindent letaroló ipari hulladék dömpingjétől, vagy engedjünk szabad utat neki. Illetve, hogy a béke barát Oroszország ellen hozott szankciók ártanak-e, vagy használnak nekünk. 

Kezdjük a másodikkal talán, természetesen ártanak nekünk. Azonban mivel itt politikáról van szó, mégha gazdaság is, több tényezőből tevődik össze rövid, illetve hosszú távon. Mert ugye azt többször is kimondta már maga a cárevics is, hogy ő a nyugat ellen indította a támadást, nem az ukrán nép ellen (ugye ez is milyen bizarrul viccesen hangzik), tehát kvázi megtámadott minket, mert tetszik, nem tetszik jelenleg a nyugat szövetségi rendszerébe tartozunk. Tehát fogalmazhatjuk úgy a kérdést, hogy helyes-e szankciókkal sújtani azt, aki megtámadott minket, vagy inkább finanszírozzuk tovább az erősödését? Természetesen a választás a miénk, hiszen a Főnök megkérdezett minket. 

A másik kérdés Kína ügye. Valamiért kormányunk azt szeretné sugallni, hogy mi lehetünk egyenrangú partnerek gazdaságilag Kínával. Ez már, már olyan jó vicc, hogy bekerülhetne a szilveszteri kabaré műsorba. Jelenleg Magyarországnak egyetlen másik kereskedelmi partnerével, sincs olyan negatív külkereskedelmi mérlege, mint Kínával. Ez lefordítva azt jelenti, hogy míg ők elárasztanak minket a termékeikkel, nekik tőlünk nem kell nagyjából semmi. Azért itt már lehet érezni a gazdasági semlegesség komoly esélyét. De gondoljuk csak végig mi az ami nekik kellhet tőlünk? Nyersanyagunk nincs. Munkaerőnk az övékhez képest, drága, fegyelmezetlen, nem termelékeny, tehát nem kell nekik. A magasan képzett magyar munkaerőt, pedig sikerült szisztematikusan lerombolni az oktatási rendszerrel együtt. Azt pedig ugye senki nem gondolja egy pillanatra se komolyan, hogy gyártani tudunk nekik bármit is, amit ők nem tudnak sokkal többet, és olcsóbbat. Mondhatnánk talán a mezőgazdasági termékeket, de mivel mi uniós pénzekből finanszírozzuk a drágán fenntartott mezőgazdasági termelésünket, ezért így a világpiacon nem rúgunk labdába. Főleg, hogy az egyre inkább lekötelezettjükké váló oroszok most foglalják el a legjobb,több magyarországyni méretú, ukrán termőterületeket, tehát meg van oldva ez is nekik. Akkor mit akarunk mi Kínától? Mert ha nem vetünk ki komoly védővámokat a termékeikre, akkor a teljes magyar ipari termelést le fogják tarolni. Nem vagyunk versenyképesek velük. Ez pedig tény. Csak egy mondatra visszatérve a védővámokra, amelyek miatt most minden kelet hívő prüszköl. India, és Brazília (Kínai briccses “gazdasági szövetségesei”) több és magasabb védővámot vetett ki, az elmúlt évben, a kínai termékekre, mint az USA és az EU. Milyen érdekes. De nyilván ez nem elgondolkodtató, és hát kit érdekelnek? Őket nem védi a Főnök, bezzeg minket. Visszakanyarodva hozzánk, egyenlőre két dolgot adhatunk nekik, ami érdekli őket, kaput az unióba, és vizet az akkumulátogyáraikhoz. Azt a vizet, amellyel az otthonainkat olcsón fűthetnénk. Azt a vizet, amely ilyen száraz időjárási körülmények között, amilyenek jönnek, az életet jelentik majd. Azt a vizet, amellyel olyan gyógy-, illetve wellness turizmust építhetnék, amelynek nincs párja Európában. Persze a döntés miénk. Kikérték a véleményünk. 

Szóval a bölcs kérdés egy olyan gazdasági semlegességről szól, amely soha nem létezett, és nem is fog. De milyen jó érzés, hogy megkérdeznek róla. Hallathajuk a hangunkat emberek! Ami pedig az egészben a legviccesebb, hogy az összes további kérdés által feszegetett probléma megoldásának, az új semleges gazdaságpolitika sikere lenne az alapja. Tehát kb, már most mehet a szemétbe az egész konzultációs kérdőív! 😀

De ne legyünk negatívak, sok pénzünkbe került, végigmegyünk rajtuk a folytatásokban!

Tudom, tudom, eléggé megkésve. De nem ez volt a legfontosabb dolog az életembe, bevallom töredelmesen. Azonban a hétvégén megtörtént. Én is felültem a közösségi média oldalak által legújabb gasztronómiai csodaként beharangozott ízbombájára. Aki esetleg nem tudná miről van szó, egy pisztácia krémmel töltött, táblásított tejcsokiról, valami ostyaszerűséggel az aljában. Nagyjából kobe marha steak áron.Láttam már belőle 200, illetve 100 gr-os kiszerelést is, nekem a nagyobbhoz volt szerencsém. Ajándékba kaptam, és mivel pont egy kis baráti sütögetést tartottunk  hétvégén, gondoltam a bedobom egy közös kóstolóra. Ezt a csoportos élményt, illetve az ezzel kapcsolatos konklúziókat írom most ki magamból.

Kezdjük talán a legfontosabbal, az ízélménnyel. Hát korántsem katartikus. Egy édes, kb a Milka tejcsokihoz tudnám hasonlítani a csoki részt, ebben van egy valóban kiadós pisztáciás töltelék, színe alapján nem kevés zöld színezékkel megfestve. Illetve, az alsó csokirétegben egy szerintem, ha csak valami statikai szerepe nincs, teljesen felesleges, roppanós ostya. Et voila, kész a Dubai csoki. Hazudnék ha azt mondanám, hogy rossz, sőt, de a társaságból senkinek nem lett tőle ízorgazmusa, és kergetni sem kellett senkit, mert nem akarta volna tovább adni, hogy csak az övé lehessen. Ezzel ugye nem is lenne semmi baj, ha nem kérnének olyan árat érte, mintha legalább aranyból lenne. “Black Friday” akcióban láttam a valahol 11 990, helyett, 9 990 Ft-ért, de hallottam 16-18 000 Ft-os árakat is. Nyilván a kisebb kiszerelés olcsóbb, sőt boltban is láttam már 100 gr-t 3 099 Ft-ért. Nah, így viszont már kifejezetten átverés. Amikor 300 gr-os egész mogyorós Milka csokit lehet kapni töredék áron, vagy valóban minőségi csokiból készülő Lindteket, akkor ez megint nem más, mint hogy hülyítsük meg az embereket. Ha azt mondanák rá, hogy 1 200 Ft a 200 gr-os kiszerelés, még talán valahol a reális árak körül mozognánk, de így, egyszerűen egy átba***s. Persze, a művészet az, hogy valahogy rá kell venni az embereket arra, hogy igen mélyen nyúljanak a zsebükbe, egy az értékét sokszorosan meghaladó termék kedvéért. De feladat teljesítve, és itt van a baj. 

Mert mi is történt? Teszem hozzá nem először, és nem is utoljára gondolom, mostanában. Fogtak egy alapvetően ismeretlen terméket, amely azért nem a legalsó polcról van, szóval mondhatják nyugodt lelkiismerettel, hogy mégsem sz**t akarnak eladni nekünk, gondolom súlyos pénzeket kifizettek a csodálatos celebeknek, influenszereknek, akik cserében tolták is mindenki arcába, hogy ettől leszel te az élet császára, és persze adtak egy olyan árat neki, amely valóban arról árulkodik, hogy egy exkluzív termékről van szó. Manapság ennyi kell. Sajnos. Mert én értem, hogy drága a kakaó, meg persze a pisztácia is.De a social media reklámkampány mindkettőnél drágább sokkal. Viszont célzottan betalál. Mert amikor egy boltban reggel 7-kor az első vásárló egy általános iskolás, aki természetesen Dubai csokit vesz, amit majd egyértelmű, hogy az iskolában bont ki, hogy mindenki lássa, akkor az üzenet célba ért. Gátlástalan, aljas, roppant káros, de hatékony. Mert ugye melyik szülő mondja a gyerekének szívesen, hogy nem kapsz egy kétszemélyes éttermi vacsora árából egy tábla csokit? Főleg, hogy mindenki kapott már a haverok, osztálytársak közül. Eljutott oda a világ hála, ezeknek a káros tényezőknek, hogy egy szaros tábla csoki miatt, kirekesztettnek érezheti magát egy gyerek. Persze jöhetünk itt hangzatos értékrendi, meg gyermeknevelési bölcsességekkel, de a gyerek akkor szeretné azt a tábla csokit. Melyért egy átlagos keresettel rendelkező szülő 5-6 órát kell dolgozzon. EGY TÁBLA CSOKIÉRT!!! Azt hiszem az Üvegtigris című film szövegkönyvének részlete, tökéletesen leírja ezt a világot: 

“- Itt mindenki hülye? 

- Itt? Mindenki!”

Most belekezdhetnék a reklámozó ingyenélők ekézésébe és felelősségrevonásába, mert mi teremtettük őket. Miattunk működik a rendszer. Egy olyan világot alkotunk, ahol a mindenki a semmivel akar óriási vagyonokat megteremteni. Cyrpto valuták, jövőt megjósoló tőzsdei algoritmusok, influencerek, celebek, onlyfans modellek. Hihetetlen pénzek mozognak ezekben a világokban, pedig semmi értéket nem teremtenek. Csak nézzük meg, milyen módon gazdagodott soha nem látott magasságokba Elon Musk, mindössze pár hét alatt. Úgy, hogy Donald Trump exleendő elnök úr segítségével szépen, spekulatív módon felverték a Bitcoin árát. Nem tett semmit, nem teremtett, egy ötlete sem volt. Csak kicsit beszállt a kampányba, mondott pár baromságot, és nyilván kis pénzzel megtolta a kampányszekeret. A dolgozó emberek elnöke pedig, még hivatalba se lépett, de már olyan gazdasági intézkedéseket helyezett kilátásba, amelyek pont az ilyen milliárdos “munkás, kisemberek” vagyonát növelik. 

De elkalandoztam kicsit! Nem kell amerikáig menni, hogy példákat találjak. Ami most történik a Dubai csokival, az volt nemrég a Takkis chipssel, a Harry Potter hányás ízű cukorkával, vagy a Prime “hidratáló” italokkal. Elképesztően kis adagok, rablás szerű árakkal, melyeket semmi nem támasztott alá, csak a mesterségesen generált kereslet. Kicsit fussuk át ezeket is. Visszafelé az időben, a Takkis chipssel kezdem. Szinte nem volt kisebb chips kiszerelés, az állaga is erősen kérdéses volt, ahogy íze is. De legalább sokszorosa volt egy drágább chipsnek is. Miért? Mert az folyt az instából, TikTokból. Ennyi. Előtte volt a Harry Potter cukorka, fél tenyérnyi zacsiban, különböző ízű cukorkák. Köztük például a hányás ízű. Nem vicc, emberek, akiket minden nap kiengednek az utcára, azért fizettek több ezer forintot, hogy hányás ízt érezzenek. Biztosan velem van a baj, de ingyen se kéne. Még régebbre visszamenve pedig a Prime italok. nem energiaital, nem sima üdítő. Hidratáló ital!!! Most komolyan, a szó eredete hydratus, vízzel telített. Ugye mekkora csoda? Egy ital, amely vízzel telít minket. Erre várt évezredek óta az emberiség! Jah, nem. Vizet iszunk  amióta világ a világ. Minden víz alapú ital hidratál, amely nem tartalmaz koffeint és alkoholt. Mert ezek ugye vízhajtó, és vízelvonó anyagok. De nálunk ez kb általános iskolás tananyag volt. Most pedig, az emberek 1 500-5 000 Ft közötti áron itták fél literjét, mert valaki a TikTokon azt mondta, hogy ez hidratál. Hát igen, “Itt? Mindenki!”. 

De mi lett ezeknek a csodáknak a sorsa? Pár hónap múlva kikoptak a polcokról különböző akciók keretében, mert ahogy lement a social media őrület, eltűnt a kereslet. Miért? Mert mindenki tudta, hogy nem érik meg az árukat. Így halálra voltak ítélve. Ugye milyen érdekes? Mindenki tudja, hogy egy túlárazott szemét, de vagyonokat ad érte. Amíg a másik hülye is. Utána már persze nem. Emlékszem kiskoromban a szüleim mindig azt kérdezték tőlem, hogy ha valaki a kútba ugrik, akkor én is követem? Persze mindig az volt a válasz, hogy nem, mert tudtuk, hogy csak a hülyék ugranak a kútba. Nah, ez mára megváltozott. Ma utána ugranak. Ide sikerült juttatni az emberek értelmi szintjét. Csak gratulálni tudok hozzá!

“Habár alul a pálya,

És felül az adófizetők árja,

Azért a hó az úr!”

Ismét egy lehetőség sok pénzt keresni, és ismét nem nekünk! Mi a pórnép megint csak, legfeljebb elszenvedője, finanszírozója lehet annak, hogy a mások megkeresik a milliárdokat. De hogyan is kapcsolódik a NER féle maffiakapitalizmnushoz ez a kis Petőfi reboot? A válasz egyszerű, úgy, hogy igaz. Sőt igazabb, mint az eredeti. Mert mint azt tudjuk, Petőfiék szabadságharcát, bármily dicső is volt, leverték. Hiába állított párhuzamot a népakarat és a hömpölygő víztömeg közé. De mitől igazabb az én verzióm?

Egy egész rövid időutazásra ivnitálok mindenkit magammal, a nem túl távoli múltba. Egészen pontosan a múlt hét péntekére, azaz november 22-ére. Mi is történt akkor? Beköszönt a mi kis előremenő, szabadságharcos, mindenki által példaképnek tekintett hazánkba, az aljas sorosiszta, libernyák, háborúpárti, magyarellenes zord tél, az első havazással. Teljesen váratlanul, mindenféle figyelmeztetés, és előreláthatóság nélkül. Ja nem. Mert hát tél van, hideg is, és minden előrejelzés egy hete harsogta már, hogy pénteken havazás lesz. Természetesen az éves hazugságparádé meg is érkezett, a közútkezelő, az autópálya mérnökségek, a MÁV felkészültek a télre. Átálltak téli munkarendre, beélesítették a sószóró, és hótoló flottát. Mindenki, boldog, mindenki elégedett. Ám eljön az ominózus pénteki hajnal, és bármilyen hihetetlen, havazni kezd. De hát mi baj lehet? Ők felkészültek. Az emberek pedig galád módon elindulnak. Használni akarják a utakat. Egy részük önző, önös érdekből, munkába menne, egy részük oktatási intézményekbe szórakozni a kis barátaikkal/barátnőikkel, mások pedig minden cél nélkül, csak, hogy rontsák a levegőt a kipufogógázzal. Ezek közé tartozunk mi is, akik az M6-os autópályán az esős hajnalon elindultunk Pest felé. Szekszárd előtt már havas esőre váltott a csapadék halmazállapota, majd nem sokkal később már hóra. De hát ugye Ők felkészültek. Olyannyira, hogy Paksra már az autópálya elesett, 60-70 km/h lehetett haladni a külső sávban, a belső pedig személyautóknak használhatatlan volt. Hókotrónak még nyomát se lehetett látni, de még annyi sem volt a bennük, hogy előre lesózzák az autópályát, hátha nem marad meg a hó. Neeeem! Ők felkészültek. Közben a hírekben félóránként elmondták, hogy mennyire felkészültek a hatóságok a télre, aztán pedig, hogy hol, mennyire bénult meg az ország. Az M1-es mind két irányba, az M3-as Pest felé teljesen, Az M1/M7 bevezető is elesett, és az M0-áson is akadozott már a forgalom. Az első sózó autót Dunaújváros magasságában láttuk, persze a szembe oldalon, de arrafelé már javult is a helyzet, látszatra kevesebb hó esett, és a nagyobb forgalom jobban le is takarította a pályát. A hírekben még mindig a hallgathattuk a példás felkészültség promócióját, illetve, hogy, merre mekkora a baj. Gondolom a szegény belügyminiszter úr még nem kelt fel, mert sms még nem érkezett, hogy üljünk át másik autóba. Szerencsére kora délelőtti órákra megérkezett a megváltás, na nem a a közútkezelő jóvoltából, hanem az eső személyében, amely lemosta a havat nagyjából mindenhonnan. Tehát a hó jött, látott, és ismét győzött. Nem kicsit, nagyon. 5 cm vastag réteg elég volt belőle, hogy megbénítsa az országot. Mert ugye nem győzöm hangsúlyozni, Ők felkészültek. Emberek pedig, összetörték a autóikat, elakadtak, elkéstek. De az az ő hibájuk. Minek indultak el ilyen időben? Megvárhatták volna az esőt. De nem nekik ki kell menni az utakra. Tegyük hozzá, mivel nálunk nincs rá törvény se, sokan nyári gumikkal. Ami persze felelőtlenség, de nem tilos. Egy bekötetlen biztonsági öv 20000 Ft körüli büntetési tétel, plusz néhány hűségpont, pedig azzal “csak” magát veszélyezteti az illető. De télen, havas úton, vígan mehet bárki olyan gumikkal, amik tökéletes alkalmatlanok a biztonságos közlekedésre, Ergo mások életével is játszik.  De ezt szabad. Azért benne logika ugye? 

Tehát Petőfiékkel szemben, a hó győzött.De legalább esőnek és a nulla fok körüli időjárásnak hála csak pár órára, nem napokra. Botrány. Persze van tanulság. Nem is akármilyen. Senkit nem vontak felelősségre, mindenki jól végezte a dolgát. Milliós fizetések kiutalva, év végi prémiumok már csőre töltve. Van miből, nem pazarolják a mi biztonságunkra. Milliárdok pedig mennek a zsákba. Tudom, ez így van rendjén. Így van amióta az eszemet tudom. Minden évben. Mondhatni hagyomány. Sőt! A szomszédos országokat elnézve, ahol, Hofi Géza szavait idézve, “A hó olvadva esik”, nincs ilyen gond. Tehát mondhatni, hogy Hungarikum! Magyarország pedig előre megy, nem hátra. Ha nincs hó, mert akkor, sehova. 

Bevallom töredelmesen, kicsit elmaradtam az elmúlt meccsek “elemzésével”, de majd most.  Tegnap ugye lezárultak a csoportmeccsek, így teljes képet láthatunk már a sorozatról. A rideg tények:

• 6 mérkőzés, 1 győzelem, 3 döntetlen, 2 vereség

• 4 rúgott, 11 kapott gól

• csoport stabil 3 helye

Igazából, ha azt nézem, teljesen reális számok. Ennyit tudunk, ebben a csoportban, ez volt az elvárható. Sőt.  És igazából, egy másik országban, ahol  nem nemzeti létkérdés a labdarúgás vége is lenne a történetnek. Csak mi nem egy másik országban élünk. Nálunk pedig a labdarúgás cirkusz (direkt nem a szórakoztatás szót használtam), politika, pénzmosoda. Ezek pedig jelentősen megbonyolítják a helyzetet. De miért is?

Mert olyan hazug, manipulatív közeget teremtenek, amely még az amúgy jó, és reálisan gondolkozó szakmabelieket is megront, nem is beszélve az egy országnyi becsapott szurkolóról. Ízekre lehetne szedni az elmúlt hat meccset, forgatva a tőrt a labdarúgásért rajongók szívében, de minek? Ugyanott topogunk amióta eszemet tudom. Ugyanaz a kupac bulls***t, csak mással  szósszal öntik nyakon.

A magyar labdarúgás almanachja megszámlálhatatlanul van telítve, “győzelemmel felérő döntetlenekkel”, “rosszul kijött lépésekkel”, eltékozolt “tehetségekkel”, és “na majd most pillanatokkal”. Mi hiányzik ezek mellől? Hát az eredmények. Mert azok valahogy nem jönnek. De miért jönnének? Régi mondás, hogy “a focit gólra játsszák”, mi pedig azokkal erősen hadilábon állunk. 6 mérkőzés 4 gól. 0,67 gól meccsenként! Frenetikus! Ezzel szemben kaptunk 11-et, mérkőzésenként 1,83. Közel hármas szorzó, negatív irányban. Most akkor mit is szeretnénk mi a jövőben? Merre tart a sokat emlegetett fejlődés? 

Nagyjából semerre. Az ominózus düsseldorfi zakó után, a maestro belátta, hogy nagyjából semmink nincs meg ahhoz a taktikához, amit rá akartak erőltetni a válogatottra, így visszatértünk az elmúlt években viszonylagosan működő, betoljuk a buszt a kapu elé, és bízunk benne, hogy a néhány kontrából rúgunk legalább annyi gólt, mint ahányat kapunk. Tíz évvel ezelőtt Dárdai Pál pont ugyanezt játszatta az akkori csapattal. Egy valami változott az elmúlt pár évhez képest, sajnos ez sem jó irányba. Ha megnézzük, hogy a 2020/21-es Európa bajnokságon ahol Portugália, Németország, Franciaország voltak a csoport ellenfeleink, milyen helyzetkihasználásunk volt, és most milyen van akkor azért elég beszédes eredményre jutunk. Három olyan csapat ellen, (világranglista top10, de majdnem top5) három gólt szereztünk a kontrákból, pedig a három meccsen volt összesen kb annyi helyzetünk mint tegnap a németek ellen. Ez pedig nem fér bele. Akcióból nem tudtunk eddig sem gólt lőni, és úgy néz ki, hogy már kontából, illetve rögzített helyzetből sem igazán. 

De ezzel nem is lenne semmi baj, hisz ennyit tudunk. Csak egyszer ismerjük már be. “Gyerekek, ez van, ennyire futi!”. Persze ezt nem lehet, mert mindjárt kérdőjelesek lesznek a fociba belapátolt közpénz milliárdok, és hát a onnantól a cirkuszra sem fog úgy nézni a nép. Így marad az a megoldás, hogy megmagyarázzuk az eredményeket. Nem szívesen bántom Szoboszlai Dominikot, mert alapvetően tisztelem, amit elért. De amikor azt olvastam ma, hogy az ő egy ponttal elégedetlen, akkor két dolog foglamazódott meg bennem. Az első, hogy miért nem rúgott mondjuk 3 gólt? Jah, hát mert közelében sem volt. A másik egy kicsit terjengősebb. Tőle, aki pontosan tudja, mert megtanították neki, ebben él, hogy egy olyan mérkőzésen, mint a tegnapi volt a németeknek, ahol a legjobbak pihennek, a legfontosabb, hogy ne sérüljenek meg, mert amúgy semmit nem számít nekik, a képességeik talán felét ha használják. Még így is volt, hogy 20 percig a félpályát nem tudtuk átlépni, és az eredmény után is mi futottunk, a 99. percig egészen. Mi lett volna ha olyan szinten fociznak, mint az első meccsen, vagy a hétvégén a bosnyákok ellen? Egy újabb méretes zakó. Mert az tökéletesen látszott, hogy amikor egy kicsit megpörgették a játékot, akkor azt se tudtuk hol vagyunk. Szóval kedves Dominik, minden tiszteletem mellett, ne legyél elégedetlen! Mint ahogy a szurkolók sem azok veletek. Ott vannak, buzdítanak, támogatnak titeket. És hát valljuk be, nem is várnak, de végképp nem is kapnak sokat cserébe. 

De most akkor, hogyan tovább? Jó kérdés, ha kiesünk az A csoportból, sokkal nehezebb helyzetbe kerülünk a továbbiakban, mert nehezebb kalapok jönnek majd a nagy tornák sorsolásakor, így veszélybe kerülhet a fejlődést oly hamisan igazoló EB szereplés is. Vili Orbán lassan kiöregszik a védelemből, és jó esllyel jobbat még évekig nem fogunk találni a helyére, de ettől még elveszítjük a legstabilabb védőnket. Ez pedig kapott gólokat fog jelenteni, melyeket ellensúlyozni gólokkal kellene, de hogyan, ha nincs senki aki begurítja a  pettyest a kapuba? Mert megbízható csatár poszton akkor kb a hiány, mint az Atacama sivatagban az esőnek. Sajnos bármennyire is kedvelem Sallai Roland játékát, el kell nekem is ismernem, hogy nem véletlenül nem tudott megragadni a bundás ligában, nem tud kiegyensúlyozottan jól teljesíteni, és hát a kapura is inkább veszélytelen, mint veszélyes. Szoboszlai Dominik egyrészt egyedül nem tudja megváltani a világot, másrészt, neki sem a fő profilja a gólvágás. Ennek ellenére lehet megérne egy próbát, hogy helyet cseréljenek Sallaival, hátha ő jobban használná ki a helyzeteket. A középpályánk sem mutat komolyabb fejlődést szűrni úgy, ahogy tud, gyors ellentámadásokat indítani is, de dominálni egy meccsen nem. Ha pedig komoly nyomásnak teszi ki az ellenfél, akkor inkább egy előretolt védősor szerepét tudja csak betölteni. Talán a kapus poszt továbbra is az egyetlen, ahol nem kell aggódnunk. Legalábbis pár évig még, a jelek szerint. 

Azonban ennél többet a magyar futballtól ne várjon senki. Leválthatjuk Rossit, építhetünk még 10-20 stadiont, de ettől a helyzet nem fog megváltozni. Amíg a közeg nem változik meg, addig az eredmények sem fognak. Szembe kellene végre nézni a tényekkel, kimondani őket, és alázattal viselkedni. A sportban ezek elengedhetetlen dolgok.