Megcsináltuk! De mit is? Konzultáltunk? Kezdjük talán az alapoknál. Az szó eredeti jelentése szerint “kikérni egy szakértő segítségét”. Nyilván ez itt nem állja meg a helyét. Mert ha mi vagyunk a szakértők, akkor minek kellenek ők? Orvosi értelemben nézve sem túl helyes, mert hát beteg az éppen lenne, mondjuk a magyar gazdaság, de mi lennénk az orvosok? Jó vicc, ők ígérgetik négy évente, hogy náluk a tudás, amely a mi jólétünk kulcsa. Most akkor még sincs náluk? Akkor miért tartjuk őket? Vagy köznyelvi keretek között nézve “konzultáltunk”? Nem egyszerű úgysem. Ráadásul akkor inkább nemzeti párbeszédnek kellene hívni, de az sem lenne igaz. Mert ez nem párbeszéd. Ahogy az se igaz, hogy kapunk tizenegy kérdést, amelyre válaszokat adhatunk, még ha kiválasztás alapján is, mert nincsenek kérdések. Állítások vannak megfogalmazva, és ezt kellene véleményeznünk. Ez ugye elég nehéz, ha csak két előre megírt, végtelenül lebutított vélemény alapján lehet dönteni. De akkor mi is ez? Tömören megfogalmazva, egy nagyon drága, irányított, hazugságokkal teletűzdelt marketing kampány. Nem több. Persze kommunikációs szempontból van értéke. Lehet mondani, hogy a Főnök kikéri a nép véleményét. Lehet majd közölni, hogy a beérkezett ívek megerősítik, az ő politikájuk helyességét. Lehet takarózni vele, hogy ez a nép akarata. Persze itt a hangsúly a “beérkezett”-en van. Természetesen olyan statisztika nem lesz elérhető, hogy hány ív lett kézbesítve, ebből hány érkezett vissza, pontosan melyik pontra hány válasz érkezett az egyik, vagy másik válaszra, hány érkezett be érvénytelenül. Mert ezek nem mutatnának jól. Lesz majd egy relatív szép, nagy szám arról hány lett visszakülde, és hogy abból milyen magas százalék ért egyet velük. Relatív szép, nagy szám, például legutóbb 1,5 millió ív. Ennyi lett visszaküldve. Ez ugye szép, nagy szám. Ha azt nézzük, hogy 8,2 millió választásra jogosult él az országban, és elvileg mindenki megkapja, akkor 18% körüli érték. Pedig ingyenes. Még a stabil fideszes szavazótábor se hajlandó időt szánni rá a számok alapján. Azért így már nem olyan fényes a siker. Ha pedig azt nézzük, hogy propagandisták lelkének simogatásán kívül, semmi tétje a dolognak, akkor valóban jó helyre került az néhány milliárd, amit elköltünk rá. Bravo! Ilyenkor mindig örül a lelkem, hogy nincs fontosabb dolog ebben az országban, amire el lehetne költeni ezt a pénzt.Olyan jól állunk, hogy szórhatjuk ki az ablakon. A tartalmi dolgokról pedig még szót sem ejtettem.
Orrnehéz, elkúrtuk Ferenc mondta egyszer, hogy ha népszavazást írna ki arról, legyen-e ingyen a sör, biztos benne, hogy megszavaznák az emberek. Jó eséllyel igaza is van. Nos, a konzultáció is így épül fel. Fogjunk témákat, amelyekre fogékonyak az emberek, fogalmazzunk meg, papucsállatka szintjére lebutított, állításokat, és adjunk az embereknek két olyan választást, amely közül egyértelmű, mit kell választania. Az se baj ha ezért le kell hazudni a csillagokat az égről. Mert megteszik, szemrebbenés nélkül. Az egész tele van fél igazságokkal, hazugságokkal, csúsztatásokkal. De akkor mire jó ez az egész?
Szemfényvesztés, hamis illúzió keltés, gumicsont dobálás. A NER valóságshow része. Mert ez folyik ugye a csapból is. Bezzeg arról senki nem beszél, hogy a Lölőék kilométerenként 10 milliárd forintért építenek autópályát. De legyőztük az inflációt. A 2000-es években, amikor az M6/M60 épült, 1,5 milliárd forint körüli összeget emlegettek emlékeim szerint kilométerenként. Akkor azt mondták, ennek a felét ellopták a komcsik. Ezt sikerült 2021-re 4,4 milliárdra emelni, közel 300%-os drágulás alig egy évtized alatt, amikor egy 20 km szakaszt építettek hozzá a semmibe, most pedig Gyula környékére terveznek új autópálya szakaszt kilométerenként 10 milliárd forintból. 227%- os drágulás 4 év alatt. Az azért nem semmi. Letörtük az árakat! A hivatalos statisztikák alapján 2010. és 2024. között 92,3% volt az infláció. Tehát ez alapján egy km autópályának 2,9 milliárd forintból kellene megépülnie. Ezzel szemben 10 milliárd forintról beszélünk. Tudom, hogy az én logikám téves, de ezek szerint 7,1 milliárd forint megy el, valahova. Persze ezek nem fontos dolgok. Erről nem kellene konzultálni? De természetesen ez is Brüsszel hibája. Ami igaz is. Mert ha nem lehet ellopni az EU-s pénzeket, az elzárt csapok miatt, akkor máshogy kell megoldani. De ez csak egy ötlet a sokból. De lenne még egy javaslatom a, amelyről érdemes lenne “konzultálni” az adófizetőkkel.
+1. Paks 2 kivitelzeésének drágulása
Egyesek szerint helyes, az orosz kivitelező cég kezébe korlátlan felhatalmazást adni, az eredetileg fix áron 4000 milliárd forintos, Paks 2 építésének költségeinek növelésre, úgy hogy a beruházás adatait 50 évre titkosítanák a nyilvánosság elől.
Ön mit gondol erről?
A. Ha a kivitelező fix áron vállalta a munkát, akkor az maradjon is így, ne az adófizetők zsebéből tegyen szert extra haszonra egy külföldi vállalat. A magyar adófizetők pénzének elköltése mindig legyen átlátható és elszámoltatható a nyilvánosság előtt.
B. Teljesen rendben van ha egy külföldi cég saját kedvére emelheti a magyar emberek adósságát, és jobb is ha ez titkosításra kerül, mert ez nem tartozik azokra az emberekre, akik az adót fizetik.
Szerintem ez simán felkerülhetett volna még a konzultációs ívekre. Jó hazafi lévén pedig, ezt pontot ingyen hozzá lehet csapni, nem kérek érte külön díjazást. Még az unokáinkat is eladósítani talán némiképp hangsúlyosabb kérdés, mint amiket ők kapartak össze súlyos pénzekből. De hát már nyitunk is kelet felé. Legalábbis a despotizmus felé. Persze a Fönök szemén mindig látszik a vágyódás, amikor orosz, vagy kínai kollégáival van, hogy nekik milyen jó dolguk van. Nem kérdőjelezik meg őket, nem mondanak ellen nekik, nincs rossz sajtójuk. De már nem kell sokat várni. Az út ki van jelölve, csak végig kell mennünk rajta. Kelet felé. Oroszország, Belorusz, Csecsenföld, Kína, Észak-Korea. Milyen szép példák. De mi konzultálunk. Még.
