A valóság ötven árnyalata

A valóság ötven árnyalata

Valóság-Magyarország 5-0 III.

2024. november 20. - RAIKON77

Bevallom töredelmesen, kicsit elmaradtam az elmúlt meccsek “elemzésével”, de majd most.  Tegnap ugye lezárultak a csoportmeccsek, így teljes képet láthatunk már a sorozatról. A rideg tények:

  • 6 mérkőzés, 1 győzelem, 3 döntetlen, 2 vereség

  • 4 rúgott, 11 kapott gól

  • csoport stabil 3 helye

Igazából, ha azt nézem, teljesen reális számok. Ennyit tudunk, ebben a csoportban, ez volt az elvárható. Sőt.  És igazából, egy másik országban, ahol  nem nemzeti létkérdés a labdarúgás vége is lenne a történetnek. Csak mi nem egy másik országban élünk. Nálunk pedig a labdarúgás cirkusz (direkt nem a szórakoztatás szót használtam), politika, pénzmosoda. Ezek pedig jelentősen megbonyolítják a helyzetet. De miért is?

Mert olyan hazug, manipulatív közeget teremtenek, amely még az amúgy jó, és reálisan gondolkozó szakmabelieket is megront, nem is beszélve az egy országnyi becsapott szurkolóról. Ízekre lehetne szedni az elmúlt hat meccset, forgatva a tőrt a labdarúgásért rajongók szívében, de minek? Ugyanott topogunk amióta eszemet tudom. Ugyanaz a kupac bulls***t, csak mással  szósszal öntik nyakon.

A magyar labdarúgás almanachja megszámlálhatatlanul van telítve, “győzelemmel felérő döntetlenekkel”, “rosszul kijött lépésekkel”, eltékozolt “tehetségekkel”, és “na majd most pillanatokkal”. Mi hiányzik ezek mellől? Hát az eredmények. Mert azok valahogy nem jönnek. De miért jönnének? Régi mondás, hogy “a focit gólra játsszák”, mi pedig azokkal erősen hadilábon állunk. 6 mérkőzés 4 gól. 0,67 gól meccsenként! Frenetikus! Ezzel szemben kaptunk 11-et, mérkőzésenként 1,83. Közel hármas szorzó, negatív irányban. Most akkor mit is szeretnénk mi a jövőben? Merre tart a sokat emlegetett fejlődés? 

Nagyjából semerre. Az ominózus düsseldorfi zakó után, a maestro belátta, hogy nagyjából semmink nincs meg ahhoz a taktikához, amit rá akartak erőltetni a válogatottra, így visszatértünk az elmúlt években viszonylagosan működő, betoljuk a buszt a kapu elé, és bízunk benne, hogy a néhány kontrából rúgunk legalább annyi gólt, mint ahányat kapunk. Tíz évvel ezelőtt Dárdai Pál pont ugyanezt játszatta az akkori csapattal. Egy valami változott az elmúlt pár évhez képest, sajnos ez sem jó irányba. Ha megnézzük, hogy a 2020/21-es Európa bajnokságon ahol Portugália, Németország, Franciaország voltak a csoport ellenfeleink, milyen helyzetkihasználásunk volt, és most milyen van akkor azért elég beszédes eredményre jutunk. Három olyan csapat ellen, (világranglista top10, de majdnem top5) három gólt szereztünk a kontrákból, pedig a három meccsen volt összesen kb annyi helyzetünk mint tegnap a németek ellen. Ez pedig nem fér bele. Akcióból nem tudtunk eddig sem gólt lőni, és úgy néz ki, hogy már kontából, illetve rögzített helyzetből sem igazán. 

De ezzel nem is lenne semmi baj, hisz ennyit tudunk. Csak egyszer ismerjük már be. “Gyerekek, ez van, ennyire futi!”. Persze ezt nem lehet, mert mindjárt kérdőjelesek lesznek a fociba belapátolt közpénz milliárdok, és hát a onnantól a cirkuszra sem fog úgy nézni a nép. Így marad az a megoldás, hogy megmagyarázzuk az eredményeket. Nem szívesen bántom Szoboszlai Dominikot, mert alapvetően tisztelem, amit elért. De amikor azt olvastam ma, hogy az ő egy ponttal elégedetlen, akkor két dolog foglamazódott meg bennem. Az első, hogy miért nem rúgott mondjuk 3 gólt? Jah, hát mert közelében sem volt. A másik egy kicsit terjengősebb. Tőle, aki pontosan tudja, mert megtanították neki, ebben él, hogy egy olyan mérkőzésen, mint a tegnapi volt a németeknek, ahol a legjobbak pihennek, a legfontosabb, hogy ne sérüljenek meg, mert amúgy semmit nem számít nekik, a képességeik talán felét ha használják. Még így is volt, hogy 20 percig a félpályát nem tudtuk átlépni, és az eredmény után is mi futottunk, a 99. percig egészen. Mi lett volna ha olyan szinten fociznak, mint az első meccsen, vagy a hétvégén a bosnyákok ellen? Egy újabb méretes zakó. Mert az tökéletesen látszott, hogy amikor egy kicsit megpörgették a játékot, akkor azt se tudtuk hol vagyunk. Szóval kedves Dominik, minden tiszteletem mellett, ne legyél elégedetlen! Mint ahogy a szurkolók sem azok veletek. Ott vannak, buzdítanak, támogatnak titeket. És hát valljuk be, nem is várnak, de végképp nem is kapnak sokat cserébe. 

De most akkor, hogyan tovább? Jó kérdés, ha kiesünk az A csoportból, sokkal nehezebb helyzetbe kerülünk a továbbiakban, mert nehezebb kalapok jönnek majd a nagy tornák sorsolásakor, így veszélybe kerülhet a fejlődést oly hamisan igazoló EB szereplés is. Vili Orbán lassan kiöregszik a védelemből, és jó esllyel jobbat még évekig nem fogunk találni a helyére, de ettől még elveszítjük a legstabilabb védőnket. Ez pedig kapott gólokat fog jelenteni, melyeket ellensúlyozni gólokkal kellene, de hogyan, ha nincs senki aki begurítja a  pettyest a kapuba? Mert megbízható csatár poszton akkor kb a hiány, mint az Atacama sivatagban az esőnek. Sajnos bármennyire is kedvelem Sallai Roland játékát, el kell nekem is ismernem, hogy nem véletlenül nem tudott megragadni a bundás ligában, nem tud kiegyensúlyozottan jól teljesíteni, és hát a kapura is inkább veszélytelen, mint veszélyes. Szoboszlai Dominik egyrészt egyedül nem tudja megváltani a világot, másrészt, neki sem a fő profilja a gólvágás. Ennek ellenére lehet megérne egy próbát, hogy helyet cseréljenek Sallaival, hátha ő jobban használná ki a helyzeteket. A középpályánk sem mutat komolyabb fejlődést szűrni úgy, ahogy tud, gyors ellentámadásokat indítani is, de dominálni egy meccsen nem. Ha pedig komoly nyomásnak teszi ki az ellenfél, akkor inkább egy előretolt védősor szerepét tudja csak betölteni. Talán a kapus poszt továbbra is az egyetlen, ahol nem kell aggódnunk. Legalábbis pár évig még, a jelek szerint. 

Azonban ennél többet a magyar futballtól ne várjon senki. Leválthatjuk Rossit, építhetünk még 10-20 stadiont, de ettől a helyzet nem fog megváltozni. Amíg a közeg nem változik meg, addig az eredmények sem fognak. Szembe kellene végre nézni a tényekkel, kimondani őket, és alázattal viselkedni. A sportban ezek elengedhetetlen dolgok.

A bejegyzés trackback címe:

https://grayreality.blog.hu/api/trackback/id/tr3418735644

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása