Gondolom, kevesen vannak, akiket ne foglalkoztatna a kérdés, hogyan lehetne milliárdokat keresni. Bevallom, én is sokat agyaltam már rajta. Még jobb lenne, ha mindezt könnyedén, különösebb erőfeszítés nélkül valósíthatnánk meg, igaz? Sajnos, én még nem találtam rá a megoldásra. De akkor miért írok róla? Mert létezik egy módszer, ami hasonló eredményt hoz, még ha nem is én találtam ki. Ráadásul én is részt veszek benne, mint finanszírozó. A módszer neve: visszaváltási rendszer.

Tavaly hallottunk először a visszaváltási rendszerről, és pár hónapos késéssel – mint sok más újdonság Magyarországon – el is indították. A cél nemes: tegyünk a környezetért, a jövőért, a bolygóért. Vállaljunk áldozatot anyagilag, az időnkből és energiánkból. Ezzel természetesen semmi probléma nincs, hiszen mindenki számára fontosak ezek a célok.

Azonban, mint sok más rendszer esetében, itt is akadnak problémák a megvalósítással. Maga a struktúra több lábon áll: a gyártók lecserélik a termékeiket, hogy visszaválthatók legyenek, a fogyasztók fizetik az 50 Ft-okat, gyűjtik a palackokat, és elviszik a visszaváltó pontokra. Eközben a MOHU, a rendszer üzemeltetője, biztosítja az automatákat, intézi a szállításokat, és felügyeli az újrahasznosítást. Az összegyűjtött alumíniumot és műanyagot értékesítik, ami jól van így – valamiből finanszírozni kell a rendszert.

De mi történik a vissza nem váltott csomagolásokkal?

Tegyük fel, hogy naponta Magyarországon átlagosan 8,3 millió visszaváltható terméket vásárolnak, ami napi szinten 415 millió forintot jelent. A cél az lenne, hogy a visszaváltási arány elérje a 90%-ot, ami azt jelentené, hogy 373,5 millió forintot vissza is kapnának a fogyasztók. De mi történik a fennmaradó 41,5 millió forinttal? Ez a pénz naponta marad a MOHU számláján, ami havi szinten több mint 1,2 milliárd forintot jelent. És mindez ideális esetben.

A valóság azonban az, hogy a visszaváltási arány jelenleg nem éri el az 50%-ot. Ez azt jelenti, hogy a MOHU naponta több mint 200 millió forintot nem oszt vissza, ami havi szinten közel 6 milliárd forintot tesz ki. Természetesen a hivatalos kommunikáció szerint ezt az összeget a rendszer fenntartására fordítják. De mi lesz akkor, ha a célzott visszaváltási arányt elérjük? Vajon összeomlik a rendszer, ha már nem lesz elég vissza nem váltott csomagolás, amiből pénzt lehetne csinálni? Nehezen hiszem.

Miért nem lesz 100%-os a visszaváltás?

A kisebb településeken nincsenek visszaváltó pontok, a fiatalok az iskolákban és edzéseken nem fogják cipelni a palackokat, és sok idős ember sem tudja ezt megtenni. Mindig lesznek, akik nem törődnek az 50 forinttal. Így azt gondolom, hogy ha a rendszer eléri a 75-80%-os visszaváltási arányt, az már sikernek tekinthető. Ebben az esetben a MOHU havonta körülbelül 2,5 milliárd forint "ajándék" nyereséget termelne.

Javaslatom a vissza nem váltott 50 forintok sorsára

Mielőtt bárki félreértene, nem a környezettudatosság vagy a visszaváltási rendszer ellen vagyok. Sokkal inkább egy olyan rendszer ellen, amelyben borítékolva van a visszaélés lehetősége. Sajnos Magyarországon nem ritka, hogy nyereséget eltüntetnek a cégekből, és itt évente akár 30 milliárd forintról is szó lehet.

Ezért van egy javaslatom: a vissza nem váltott 50 forintokat a MOHU társadalmilag kiemelten fontos ügyek támogatására fordíthatná. Magyarországon sajnos rengeteg helyre lehetne ezt a pénzt befektetni – beteg gyerekek, kórházak, iskolák, állatmenhelyek megsegítésére. Ez a pénz mindannyiunké, és ha már különböző okokból otthagyjuk, miért ne rendelkezhetnénk vele?