Akkor jöjjön a harmadik felvonás! Persze az első kettőben már-már megoldottuk a világ nagy gondjait, de van még min csiszolni, egy jó mester perfekcionista, akár a mi Főnökünk. Mindent az alattvalókért, azaz értünk.

Negyedik kérdés: Multicégek rendszabályozása

Tudom velem van a baj, de a címet olvasva azonnal az Egy becsületbeli ügy című zseniális film jutott eszembe. Aki látta tudja, milyen jól sikerült ott is a “megrendszabályozás”. Akin végrehajtották belehalt, aki végrehajtotta, elvesztette a hivatását és karrierjét, akik elrendelte bilincsben végezte, aki pedig asszisztált hozzá öngyilkos lett. De nyilván ők amatőrök voltak. 

Azonban a kérdés szorosan kapcsolódik az előzőhöz, ahol már fejtegettem, hogy látom én ezt. Az adóztatás, árszabályozás eddig is mindig zseniális eredményeket hozott. Azt meg kell érteni, hogy egy multi nem fog veszteségesen üzemelni soha, sehol. Ha adót vetnek ki rá, akkor azt továbbhárítja. Kire? Hát ránk, tehát mi fizetjük ki. Bizonyos termékek árait hatósági árassá tesznek? A többi terméken hozzák be a különbözetet. Ezt ki fizeti ki? Hát ezt is mi. Persze ez nem jelenti, hogy tehetetlenül kell nézni a tevékenységüket. Esetleg el lehetne venni tőlük a 30 napnál hosszabb fizetési lehetőséget. Mert ugye ők 60, 90, 180 napra fizetnek a beszállítóiknak, akik  annyi idő alatt tönkre is mehetnek. Erősebb jogi védelmet lehetne adni az őket kiszolgáló KKV szektornak, hogy kicsit ellensúlyozza az erőfölényt. De ugye ezekből nem lesz többlet adóbevétel a kormány számára. Ez pedig fontos, mert minden a “mi érdekeinket” szolgáló multiellenes lépés eddig a pénztárcánknak fájt, és a kormány adóbevételeit növelte. A hatósági áras üzemanyaggal is azt értük el, hogy amennyivel a lakosság olcsóbban kapta, azt a cégeken hozták be, ők pedig beépítették az áraikba, melyek végül rajtunk csapódtak le. Tehát nem üzemanyagként fizettük ki, hanem fogyasztási cikként. Szóval ettől a harctól jobb megintcsak nem lesz életünk, max drágább.Ráadásul továbbra is tartom, hogy a külföldi multi semmivel sem rosszabb, gonoszabb, etikátlanabb, mint bármelyik nagy hazai cég. Lehet előbb a saját portánkon kellene kicsit körülnézni és söprögetni. 

Ötödik kérdés: Béremelési program

Az egyik legszebb propaganda téma. Ki ne szeretne többet keresni? Kérem magasra a kezeket! Nem nagyon látom őket. Vajon miért? Mert mindenki szeretne többet, én is. Lehet erről beszélni, tárgyalni, egyeztetni. Csak ugye, úgy néz ki ma ilyen film idézetes napom van, “Minden a matekon múlik!” (Blöff). Egy egyszerű példa: tegyük fel van egy cégem. Dolgozik benne öt ember, rajtam kívül. Most keresnek bruttó 600 000 Ft- ot (mert ugye az 1 000 000 Ft-os álom is bruttóban van). Az öt ember bére, minden hónapban, több mint 3 000 000 Ft költség a cégnek. Ahhoz, hogy ők keressenek 5 000 000 Ft-ot, kell tehét plusz 2 000 000 nettó nyereség növekedés. Ezt pedig elő kell teremteni. Ennek logikusan két útja lehet, növelni a bevételeket, vagy csökkenteni a kiadásokat. 

Szerintem az viszonylag egyértelmű, hogy ha bárki egy csettintéssel tudna plusz 2 000 000 Ft nyereséget termelni, az most is megtenné.Tehát vagy emelni kell az árakat, ami ugye kockázatos taktika lehet, vagy több munkát vállalni, ha ugye van, és az öt ember el tudja végezni. Azért látható, hogy nem olyan egyszerű ez. Az ideális az lenne, ha a gazdasági környezet lehetővé tenné, az árak emelését, és így több jutna mindenkinek. Azonban ezek az emelések megint csak a végén hol csapódnak le? A fogyasztóknál. Nézzük meg az építőipart. A CSOK, CSOK+, meg babaváró, és társaik által beleöntöttek mesterségesen egy rakást pénzt az építőiparba. Ezzel azt értük el, hogy ha megnézzük a beöntés előtti négyzetméter árakat, és mostaniakat, nem, hogy nem javult a helyzet, még romlott is. Tehát kereshetünk többet, csak többet fogunk költeni. Nem biztos, hogy jobban járunk. 

A másik út a kiadások csökkentése. De hogyan? Elküldök két embert? Akkor a maradék három között szét tudom osztani a bérüket, és megvan az álom 1 000 000 Ft. De három ember el fogja végezni ugyanolyan minőségben, és ugyanannyi idő alatt az öt munkáját? Ha igen akkor eddig minek foglalkoztattam őket? Ráadásul keletkezik két fő munkanélküli. Nem hiszem, hogy működő, és semmiképpen sem ideális út. Esetleg, félve írom le, szinte futkos a hideg a hátamon már az ötlettől is. Merjek ilyen istenkáromló lenni? Egy életem, egy halálom, én leírom. Csökkenteni kellene az adókat. Nah, ez az, ami nem lesz. Az állam rengeteg pénz költ. Ezt pedig mi finanszírozzuk. Az összes stadiont, kisvasutat, kilátót, lombkorona sétányt lomb nélkül, háromszoros áron készülő autópályákat, kínai szuszogtató gépeket, politikusok fizetése, ilyen agyhalott konzultációk lebonyolítását. Tehát az adók maradnak, ez egészen biztos. De akkor mit lehet még csökkenteni? Az utóbbi években sokszorosára ugrott rezsi költségeket? Sajnos mind politikai kötődésű, szóval ez sem fog megtörténni. De mi marad? Nem sok lehetőség. Nem hiszem, hogy ez az út a kivánt célba vezetne minket. De akkor, hogy is lesz ez?

Nah itt a szépsége ennek a kérdésnek, hogy benne van, már bukás magyarázat előre megírva. “A gazdasági növekedésen alapuló béremelési program”. Tehát ha nem lesz növekedés, nem lesz béremelés se. Ki tudja mekkora az idei gazdasági növekedés? Kb 1%! 

Jelenleg a magyar gazdaság recesszióban van. Így mondják közgazdászul, hogy szarban. De majd jövőre! Azt mondta a Főnök, hogy jövőre a lehetőségek költségvetése jön. Ő pedig nem hazudik. Mert ugye a szar lehetőség is lehetőség! Emlékezzünk kuszaszem bácsira, aki szerint a csökkenés igazából negatív emelkedés. Tehát mindenki megnyugodhat. Ha nem is lesz béremelés, magyarázat már van rá!