Csodálatos ajándékkal lepett meg minket idén karácsonyra bölcs és féltő vezetőnk. Megmondhatjuk mi, egyszerű halandók, hogy mégis hogyan kecmeregjünk ki, abból a pöcegödörből, ahova 14 év alatt kormányoztak minket. Vagy legalábbis az illúzióját. De miért is? Mert állítólag új gazdaságpolitikára van szükség. Ami amúgy igaz is. Csak azért felvetődik bennem pár kérdés. Ezek szerint a mostani, melyet ők találtak ki, akiknek tejhatalmuk van immár 14 éve, befuccsolt? Vagy végre kéne egy gazdaságpolitikai irány, amely nem csak az uniós pénzek kiszivattyúzására épül? Illetve még valami, nem azért veszik ők fel a több milliós fizetéseiket, hogy ne nekünk kelljen kitalálni? Persze nem ez a magyarázat, Ők mindent jól csinálnak. Köszönjük Főnök! Csak, hát az a fránya háború. Amely immár lassan három éve tart. Nekik pedig most jut eszükbe,hogy változtatni kellene. Ez ám a reakcióidő. Arról ne is beszéljünk, hogy amíg az egész országot érintő döntéseiket már a facebookon hirdetik ki, mert ugye az olcsó és eljut sok emberhez, addig ezt a finoman szólva is irányított kérdésekből álló, illúzió keltést milliárdokért találják ki, készítik el, és postázzák, oda-vissza. Ha csak azt nézem, hogy ez hány tonna papírszemét lesz, hány liter üzemanyagot pöfög el a posta miatta, már akkor felesleges teljesen. Miért nem lehet ezt is facebookon lezavarni? Jah, mert úgy nem kapnak a haverok kis karácsonyi pénzesőt. De ne ezt nézzük, hanem, hogy mit tehetünk mi a nemzetért!

Első kérdés: Gazdasági semlegesség

Ugye itt az a kérdés tömören, hogy védjük-e meg vámokkal a saját gazdaságunkat Kína mindent letaroló ipari hulladék dömpingjétől, vagy engedjünk szabad utat neki. Illetve, hogy a béke barát Oroszország ellen hozott szankciók ártanak-e, vagy használnak nekünk. 

Kezdjük a másodikkal talán, természetesen ártanak nekünk. Azonban mivel itt politikáról van szó, mégha gazdaság is, több tényezőből tevődik össze rövid, illetve hosszú távon. Mert ugye azt többször is kimondta már maga a cárevics is, hogy ő a nyugat ellen indította a támadást, nem az ukrán nép ellen (ugye ez is milyen bizarrul viccesen hangzik), tehát kvázi megtámadott minket, mert tetszik, nem tetszik jelenleg a nyugat szövetségi rendszerébe tartozunk. Tehát fogalmazhatjuk úgy a kérdést, hogy helyes-e szankciókkal sújtani azt, aki megtámadott minket, vagy inkább finanszírozzuk tovább az erősödését? Természetesen a választás a miénk, hiszen a Főnök megkérdezett minket. 

A másik kérdés Kína ügye. Valamiért kormányunk azt szeretné sugallni, hogy mi lehetünk egyenrangú partnerek gazdaságilag Kínával. Ez már, már olyan jó vicc, hogy bekerülhetne a szilveszteri kabaré műsorba. Jelenleg Magyarországnak egyetlen másik kereskedelmi partnerével, sincs olyan negatív külkereskedelmi mérlege, mint Kínával. Ez lefordítva azt jelenti, hogy míg ők elárasztanak minket a termékeikkel, nekik tőlünk nem kell nagyjából semmi. Azért itt már lehet érezni a gazdasági semlegesség komoly esélyét. De gondoljuk csak végig mi az ami nekik kellhet tőlünk? Nyersanyagunk nincs. Munkaerőnk az övékhez képest, drága, fegyelmezetlen, nem termelékeny, tehát nem kell nekik. A magasan képzett magyar munkaerőt, pedig sikerült szisztematikusan lerombolni az oktatási rendszerrel együtt. Azt pedig ugye senki nem gondolja egy pillanatra se komolyan, hogy gyártani tudunk nekik bármit is, amit ők nem tudnak sokkal többet, és olcsóbbat. Mondhatnánk talán a mezőgazdasági termékeket, de mivel mi uniós pénzekből finanszírozzuk a drágán fenntartott mezőgazdasági termelésünket, ezért így a világpiacon nem rúgunk labdába. Főleg, hogy az egyre inkább lekötelezettjükké váló oroszok most foglalják el a legjobb,több magyarországyni méretú, ukrán termőterületeket, tehát meg van oldva ez is nekik. Akkor mit akarunk mi Kínától? Mert ha nem vetünk ki komoly védővámokat a termékeikre, akkor a teljes magyar ipari termelést le fogják tarolni. Nem vagyunk versenyképesek velük. Ez pedig tény. Csak egy mondatra visszatérve a védővámokra, amelyek miatt most minden kelet hívő prüszköl. India, és Brazília (Kínai briccses “gazdasági szövetségesei”) több és magasabb védővámot vetett ki, az elmúlt évben, a kínai termékekre, mint az USA és az EU. Milyen érdekes. De nyilván ez nem elgondolkodtató, és hát kit érdekelnek? Őket nem védi a Főnök, bezzeg minket. Visszakanyarodva hozzánk, egyenlőre két dolgot adhatunk nekik, ami érdekli őket, kaput az unióba, és vizet az akkumulátogyáraikhoz. Azt a vizet, amellyel az otthonainkat olcsón fűthetnénk. Azt a vizet, amely ilyen száraz időjárási körülmények között, amilyenek jönnek, az életet jelentik majd. Azt a vizet, amellyel olyan gyógy-, illetve wellness turizmust építhetnék, amelynek nincs párja Európában. Persze a döntés miénk. Kikérték a véleményünk. 

Szóval a bölcs kérdés egy olyan gazdasági semlegességről szól, amely soha nem létezett, és nem is fog. De milyen jó érzés, hogy megkérdeznek róla. Hallathajuk a hangunkat emberek! Ami pedig az egészben a legviccesebb, hogy az összes további kérdés által feszegetett probléma megoldásának, az új semleges gazdaságpolitika sikere lenne az alapja. Tehát kb, már most mehet a szemétbe az egész konzultációs kérdőív! 😀

De ne legyünk negatívak, sok pénzünkbe került, végigmegyünk rajtuk a folytatásokban!